A Vezúv és a Niagara...


Egy amerikai turistacsoport
tiszteletbeli tagjaként a Vezúv
lábainál szemlélődtem, amikor
az olasz idegenvezető \'Szervusz

...

Századok sötét folyosóján átmentünk,
hittünk egy jobb sorsban és az igazságban,
olykor keserves keresztútra vitt lépésünk,
de megmaradtunk a Magyar hagyományban.

Nagyszülők mesélik a hősök nagy tetteit,
új nemzedékek ápolják szent földünket,
a Magyar szívben ...

A munka tisztelete...


Sok dolgot tanultam apámtól, például
azt: nem lehet mindig diplomatikusan
fogalmazni, néha oda kell csapni az
asztalra, s ki kell mondani világosan,

mire gondolok. Megpróbálom elérni
amit ő: munka iránti alázatot
és fegyelmet. Persze mondták is nemegyszer:
\'Te sem vagy egy ...

Snapszer

Szigorú történelem tanárnőnk lelkesen
magyarázott István királyról, mi csendesen
kártyáztunk az utolsó padsorban. Egy piros
ászt húztam éppen elő, amikor a csinos

pedagógus hölgy egy hatalmasat koppintott
a kobakomra. - Remélem Palkó - hunyorított
a tanárnő - van sejtésed, ...

A Duna habjain víg napsugarak táncolnak.
A partjain lévő parkokban sokan napoznak.
Örülnek a végre eljött meleg tavasznak.
Ide látszik az esztergomi Bazilika.

Végre újra van állandó híd Esztergom és Párkány között.
De vajon van-e újra béke nemzet és nemzet között?
És őszinte-e a szeretet ember és ember között?
A híd csak egy fontos ...

Az új kenyér ideje ma eljő,
nevet a nap, nincs az égen felhő.
Haja roppan, foszlós belű fajta
piros-fehér-zöld szalag van rajta...

Megszentelten fekszik az asztalon
a mi múltunk, s jövőnk benne vagyon.
Fáradságunk, eső, s a nap heve...
ebből van az életünk kenyere!

Az ég, a föld, s az ember dolgozik,
a nap, a szél, felhőket ...