Az utolsó aranyág,
legvégső remény.
Letörött a legszebb fáról,
András már nem él.

Az utolsó ágacskának
szívszaggató vége.
Hogyan maradt utód nélkül
Árpád nemzetsége?

Talán maradt valaki,
a királyi ágból.
Árpád-házunk megmenteni
végső pusztulástól...

Talán kihajtott a fa,
Emesének ...

Szikes, magyar pusztán, izzó napsütésben,
Gulya legelészik a gémeskút tövében.
Olykor elbődülnek, nyakukat kinyújtva,
Borjuk szopni készül a tehénhez bújva.

A gulyások vígan főzik a jó gulyást,
A marha nem tudja -, miből e paprikás.
Bizony minden korban, ez a gulyás marha,
Amúgy a javából, jó nagy ...

Nagycsütörtök napján, egy nagy setét flotta,
Sok, posztós hajóval, királyunkat hozza.
A bécsi palota ravatal-terméből...
Nyög a széles Duna, e gyászos terhétől.

Lassú méltósággal, oly korom-sötéten,
Mintha minden csillag kihunyna az égen.
Így megy a koporsó Bécs-várból Budára,
Mintha mindenségnek lenne holt ...

Ady Endrének titok-bús szeme,
Olyan mintha, mindent értene.
Ősi magyar lélek, rejtek-titkait,
Puszták zsellérének múló álmait.

Őszi szél sóhaját, Párizs útjain,
Cserepes ajkaink, vágyak kútjain.
Lidércfény-szerelmet, mit messzeség igéz,
Testi vágy tüzében, héja-nászra kész.

Költő, ki ...

Kegyes Istenem!
Sok néped közt szeresd a magyart,
más népeknél nem vagyunk alább,
rég elhullattál már hunt, avart,
mi általvészeltük múlt, galád
évszázadok szenvedéseit,
földünket dúlták más hatalmak,
mi mégis megmaradtunk híveid.
Utódaink élni akarnak,
itt Máriának országában,
a te ...

Makkai Sándornak mély tisztelettel
Elvégeztetett, hogy lecsap a villám.
Az erdő jajveszékelt életéért.
Egy tölgyfa hangos szóval kiáltott
S áldozatul adta magát.

Rengett a föld és lobogott a fa;
csodálatos, Isteni tüzijáték,
mint csipkebokor lángja a Hóreben!
(Csak a füstje volt keserű.)

Rengett a föld és lobogott a ...