Pókháló-fátyolba szövi lelkemet az időm…
Tűröm, mert gondoltam, talán van még elég időm,
A nagy kérdés fenn áll, és az, az, hogy a múltról, hogy érzek,
Lehet fénytelen, kifakult, de… halovány emlékképek?

Elgondolkoztam és ennek szárnyán repül a képzeletem,
Előbányászom magamból az összes régi emlékképem…
Gondoltam, sok még az én ...

Táj, hegyekkel, mezővel, -
most olyan, mint egy festmény,
amely nemrég még ott volt
Pető Csaba ecsetjén,

és kék alatt fehéren
két ló is legel rajta,
s fent, kékben, fehér álmát
felhő magasra tartja.

Az ember eltűnődik:
tényleg elvész az álom,
ha megálmodott élet
nincs már a láthatáron?

Vagy vihar visszahozza,
tükrében ...

Szerzetes Úrban ott a hit
arról, hogy e táj Éden itt?
Hát erről írt, hát erről ír,
de megsúgom: hazug e hír.

Tudatlan? Ezt nem mondanám,
mit írt – olvastam, s nem talány
miért ÍGY írt e szerzetes,
s mily érdeke, Édent ha fest.

Ki így szerez, ki úgy szerez…
Fenti tolvajt Kereszt fedez,
s tán csak ...

A hőségben kis szél is jön, és enyhet
hoz, s elvisz. A lég felizzik megint.
Madár kedvetlen kötelesség-röpte.
Fűszál tánc leáll, lemondón legyint.

Egy kis népre gondolok. Egyre kisebb,
mert, amilyen volt, arra gondolok.
Három évtized lassuló időben, -
s mennyi szépség, érték lett már halott!

Túl főzőcskéznek, magyarkodó ...

Az első versek ősember-torokból,
ha fel-feltörtek olykor, az is lehet,
bár hangok voltak csak, csupasz magukban,
túlszárnyalhattak mai verseket.

Ha fájdalom volt bennük, primitíven,
csak érzés volt, szívütő fájdalom,
s ha érzés jött, örömként, nagyon mélyből,
az is költői lélekkincs vagyon.

A ...

Engem Kharón kis pénzért, vélem, átvisz,
ha nem: legfeljebb kicsit még maradok
e parton, mert túl nincsen sürgős dolgom, -
így nincsen nálam türelmesebb halott.

Rossz, persze, látni parti hókuszpókuszt,
népséget, melynek a becsülete tág:
belefér bármi, s készít barnult bőrrel
egy Ceaușescu-féle Nagy-Romániát, -

Magyarországból. Hát ez ...