Fehér papír fekszik előttem, kezemben a tollal eljátszok,
Nézem közben, hogy az én gyertyám lassan leég… csak elmélázok.
Gondolatom olyan sok van, mind előjönne… bennük vájkálok.

Szép sorokat szeretnék írni, de nem… a sok-sok szavak még nem rímelnek…
Érzem, a fejemben a gondolatok jönnének… vagy csak ilyet mímelnek?
Pedig szép gondolatok ...

Ahogy nincs soha lelke az időnek,
Hódolnék, ama perverz élvezetnek,
Hogy a pillantásomat tövig döfném,
Háta közepébe, nem erőlködvén.

A pechről szólok, e sátánfajzatról,
Kit, már ki kéne rúgni a világból,
Mert nem hagy békén, szelleme tobzódik
És nem ereszt, fog és csak erőlködik.

És a vihar, tovább dühöng, zakatol,
A hullámok ...

Versben és európai stílusú haikuban…

Gyermekkoromban!
Ítéletvégrehajtó
Böllér. Hosszú kés.
*
Alig volt hentes,
Így a nép, otthon vágott.
Hurka és kolbász!
*
Estére terjedt
A töpörtyű illata!
Frissen, fölséges.
*
Jó tartósítás,
Ha húst, zsírral leöntjük.
Vegyszermentes volt!
*
Egyszer éppen mi vágtunk és ...

Tönkretett ország. Sokszor tették tönkre, -
s ha tönk szélén volt, hányszor ott maradt!
Volt már bajszos és nem bajszos vezére
együtt, - kettőt dicsértek nyájszavak.

Sok minden fontos, de az ország lelke
legfontosabb, mert, mikor az beteg,
épülhet akár Mesék Palotája, -
a Poklot hozzák el becstelenek.

A nép nem nép, nem tud ...

Az Isten bennem dolgozik, -
de rendetlen, nagyon,
tőle van összevisszaság
íróasztalomon!

Komputeremen verset ír,
majd nézi: hol lehet?
Eltűnt a vers, leírt szöveg, -
s én szentségelhetek!

Az Isten bennem dolgozik
(Eszmének nevezem),
s csodálkozom önmagamon:
- Miért Ő kell nekem?!

Én Őt - értem: a külvilág,
mi egykor volt, ...

Rét-idő volt. Lent szöcske, sáska ugrált.
Fent Hófehérke fénylett, hallgatott.
Virág napernyők ringó ligetének
katángsor küldött kék pillanatot.

A fecskék ívén ezüst pontok gyúltak,
felszikráztak. Mint hullt múlt és jelen!
Minden jelen múltból és önmagából,
s tűzzé lehet nagy varázsszőnyegen.

A rét időben égő múlt ...