Elveszett lelkem ,
a mélységben keresem.
Lelkemből falatozó,
sötétben várakozó vad démon.
Oh te szörnyűség ,
te kárhozott könyörtelenség.
Mond mit tettem ,
hogy ezt érdemlem?
Szívemben tátongó üreg,
fájdalmat elfedő üveg.
Miért? Miért?
Kínzott lelkem mély veremben ,
lüktető fájdalom az ...

Szürke felhős égből fáradt fények
ezen a szép tájon szétterülnek,
majd a környékünkre rávetülve
simítják végig a szép kertünket.

De e szépség ennél több lesz
hála a kutyusaink létének.
Kinéznek az őszi kertünkre,
majd szobánkban álomba merülnek.

Szép színt visznek Ők ebbe a világba.
Ez is létüknek nagyon nagy ...

Levélnyélen két sorban levelecskék
újabb sorai, - kis levélfaluk:
közösség, s béke jelképe lehetne, -
az akác mögött ott egy távoli út.

Ma már benne utak találkozása,
és kezet fog Közel és Messzeség.
Amit elért szívós, edzett gyökérrel,
kitartással, - bárcsak megértenéd!

A Balkán felől jött, ...

Divatos szó volt az ötvenes évek
világában, és korholást jelentett,
magának élő, kicsit sunyi embert,
s esendőt, ki rossz eszmébe szerethet.
Sok fogalmat gyakran túlzásba vittek,
s lenéző jel is rákerült a vétlen
emberkékre, de a jelen sem tiszta:
van, mi igaz volt, - és van, ami mégsem.
Sok víz lefolyt a Dunán, de azóta
a kispolgár, mi volt, ...

Parolázik bánat, s poétabánat:
szellemviláguk végül egyet ad.
Egyik könnycseppet hozott volt nyarakból,
másik ringat síró dallamokat.

Nagy kék kapuja égbolt végtelennek
nyitott, s benne, véled, valaki áll:
félig ismerős, félig ismeretlen,
büszkén koldus, tűnődően király.

A pázsitfű barnán lengő kalásza
mesékbe illő, átintő ...

Írtam róla egyszer, elbűvölt léte,
a gyönyörű szín, szívdobbantó lila.
Bábel Tornya, de ezernyelvűségét
megérti, kinek átjut álmaiba.

Most újra látom. Zöld, s arany felett áll,
és itt-ott belőle egész kis liget.
Szálló lilája zeng kéknek, fehérnek,
s a felhő megáll, és visszainteget.

Augusztus susog: van, vagy nincsen Isten, -
ő ...