Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Mit

Az ünnep mindig gyorsan elvirágzott.
Aranytenger alkony lobbantott lángot,
majd kötelesség csillagútját rótta,
s halvány fehérré lett elégő rózsa.

A Te világod is bánattal telt meg,
amikor újra megláttad a kerted,
esti rigóhang árnyékokra csattant, -
s pusztult a szépség minden pillanatban?

Tettek? A vers, ha szól is, tehetetlen?
A világ ...
Olvasták: 405
Részletek
Az Ön versének a helye...
146 
Az égen fehér bárány, -
szél vitte áldozat:
a zöld feletti kékben
lehet, hogy önmagad?

Tavon tükörtánc indul,
s parttól partig világ
vidámít látszat felszínt, -
s ki az, ki mélybe lát?

Csendre hangcseppet hullat
madárszemű jelen, -
de párolgó varázslat
nevet könnyeiden.

A költő kicsit isten?
Megáld új ...
Olvasták: 552
Részletek
Múlt század, hatvanas, hetvenes évek..
Tetszik, nem tetszik: összetett a nép!
Volt szeretet, gyűlölet, gáncs, segítség,
tudatlanság, tudás, várt messzeség..

Volt naplopás is. Építés is, szorgos.
S bár csábított nyugati kirakat,
volt, aki megértette a világot:
Csillag mit adhat, s
Olvasták: 370
Részletek
Május felé megyünk. Még április van.
A kert emléke úszó fénysziget.
A madár szétnéz. Ugrik, másik ágra.
Árnyékfoltokon hangja átbiceg.

Csak a fény él, és testvére, az árnyék?
Rezdül a lég, de minden hang halott.
A kérdésekből épül fel a lélek.
Azt hiszed róla: halhatatlanod?

Május. Küzdelmek. Mátyásföldi utcák.
Olvasták: 426
Részletek
108 
Irodalom? Olykor furcsa vadon.
Látsz előugró indiánokat.
Kiáltásuk harcias posztmodern,
s olvasójuk, ha olvas, - áldozat.

Billeg félig jobb, félig bal legény.
Valót, ha lel, hasznára írja át.
Divolinázik, felültet, s leül.
Várja saját személyi kultuszát.

Ez is jelen táj: Wass-korszakbeli
(aranykor csupán annak, aki lop).
Fél-népies ...
Olvasták: 465
Részletek
Európa álmai? Jobbat kérők
néha, máskor védnek rút tegnapot.
Botorkál e legyengült, rokkant földrész:
félig haldokló, félig már halott.

Agyából sok minden kihullt. Felejtett
bajszos bohócot, s milyen volt a nép
mikor mundért öltő hisztériája
vitte a fegyvert, - s vele szégyenét.

Egy gondolatig olykor majdnem eljut
az álma,
Olvasták: 451
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére