Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.
Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.
Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.
Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.
S ...
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.
Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.
Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.
Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.
S ...
Olvasták: 461
Az Ön versének a helye...
Költő, egykor írtál egy verset,
s azt mímelted: népedért reszket
szíved, s a Szabadság Hazája
földjéről száll fel lelked vágya..
Kérdés, kit értettél a népen,
előbb, ötvenhatos reményben,
majd amikor az angyalt kérted,
hogy jaj!-t vigyen a messzeségnek..
Te meghaltál, de Angyalodhoz
hadd szóljak: -
s azt mímelted: népedért reszket
szíved, s a Szabadság Hazája
földjéről száll fel lelked vágya..
Kérdés, kit értettél a népen,
előbb, ötvenhatos reményben,
majd amikor az angyalt kérted,
hogy jaj!-t vigyen a messzeségnek..
Te meghaltál, de Angyalodhoz
hadd szóljak: -
Olvasták: 557
Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor ...
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor ...
Olvasták: 431
Fáról fára fürgén ugrik.
Meg sem áll a másik lombig,
majd abban Ő elbújik.
De ott sem marad sokáig,
csak egy rövid ideig.
Lompos farka lengedezik.
A lombok Őt újra rejtik.
Így rohan az odújáig.
Eleséget gyűjt a télre
számítva a nagy hidegre,
és ha újra tavasz jön el,
legott telik lendülettel!
... és ekkor ...
Meg sem áll a másik lombig,
majd abban Ő elbújik.
De ott sem marad sokáig,
csak egy rövid ideig.
Lompos farka lengedezik.
A lombok Őt újra rejtik.
Így rohan az odújáig.
Eleséget gyűjt a télre
számítva a nagy hidegre,
és ha újra tavasz jön el,
legott telik lendülettel!
... és ekkor ...
Olvasták: 460
Mese,
Olykor verssorok bennem újra élnek,
bár szerzőjüket régen elfeledtem.
Minden felejt, s csak bohóckodó látszat
mi eljátszik könnycseppes végtelenben.
Olykor verssorok szabadságról szólnak,
s mikor arról: álomról. Hamar véget
vet álomnak, reménynek Örökálom:
a Valóság, e szívbántó igézet.
Olykor verssorok emberségről szólnak, ...
bár szerzőjüket régen elfeledtem.
Minden felejt, s csak bohóckodó látszat
mi eljátszik könnycseppes végtelenben.
Olykor verssorok szabadságról szólnak,
s mikor arról: álomról. Hamar véget
vet álomnak, reménynek Örökálom:
a Valóság, e szívbántó igézet.
Olykor verssorok emberségről szólnak, ...
Olvasták: 474
Olykor verssorok bennem újra élnek,
bár szerzőjüket régen elfeledtem.
Minden felejt, s csak bohóckodó látszat
mi eljátszik könnycseppes végtelenben.
Olykor verssorok szabadságról szólnak,
s mikor arról: álomról. Hamar véget
vet álomnak, reménynek Örökálom:
a Valóság, e szívbántó igézet.
Olykor verssorok emberségről szólnak, ...
bár szerzőjüket régen elfeledtem.
Minden felejt, s csak bohóckodó látszat
mi eljátszik könnycseppes végtelenben.
Olykor verssorok szabadságról szólnak,
s mikor arról: álomról. Hamar véget
vet álomnak, reménynek Örökálom:
a Valóság, e szívbántó igézet.
Olykor verssorok emberségről szólnak, ...
Olvasták: 496
