Felemeltél minket, Képzelt Karácsony, -
repült a ház nagy hóvitorlaszárnyon!
Elmaradtak árnyék-félelmes esték,
s párologtatta könnycseppek hidegjét
érzés, Szépséget kereső, amelyet
nem mondok könnyelműen szeretetnek,
mert nem tudjuk: az volt-e, de a Nincsen, -
hiánya sejteti ezt szíveinkben.

Volt Karácsony, Képzelet, Szépség! Kétlem,
hogy ...

Dicsekedőn zengők a kalmár-fények.
Eltakarnak karácsonyi sötétet?
Nem gondolom. S azt sem: bár az a Jászol
szív-legendát indított volt-világból, -
ez a Legenda időnkig elérten
csak jót szolgált, a lélek érdekében.

Másként hiszed? Tudatlanul egy parton
bármit hihetsz, - attól nem más az alkony,
hajnal, s ...

A Szeretet hány hangos hirdetője
élt, s él belőle ma is gazdagon?
S amit tesz? Rendszer-asztalra lecsapja
haszon ászát. Kártyás kaméleon.

Szeretet? Kell-e ily embert szeretni,
ha megjavulni nem képes? Talán
Krisztus szerette őt, önkívületben,
Kereszt-útján, egy múlt Kálvárián..

Ő szerette. Talán, - de ...

A karácsonyi énekek
mindenhol zengenek.
Szívből szívbe terjednek.
Díszét adják az ünnepnek.

Ámde akkor sajnos semmit sem érnek,
ha igazi szeretetet nem közvetítenek.
Mégis hiszem, hogy szívből szívbe száll az ének,
mert szépségét adják az igaz érzelmeknek.

Fagy cipeli meggörbült hátán
az elhallgatott, merev utcát,
s figyeli tehetetlen isten:
lelket lehúzó szomorúság.

Szomorúság-isten, a könnyét
nem vigasztalják itt a fények:
mindent az ős HIÁBA őriz, -
közelt éppúgy, mint messzeséget.

Figyel a vers is, börtönrácsán
képzelet ül, - a Csillag álma,
de való: didergő ...

Esik a hó, s ez sok szépet, csúnyát takar,
de vajon a lelkünk ,,hóesése mit takar\\\"?
.