Mesét írnék, fülelek: a szívemben
milyen mese sír? Felzokog a Nincsen.
Kifosztott tájon kár kiált át káron,
de telt zsebűből nem kél szánom-bánom.
Keresztpogányság, megtévedt magyarság!
Igaz mesében mindig lélek, nagyság.
Igaz mese, ha kell, dicsér és vádol, -
nem hallgat fényről, - és nem hallgat árnyról,
önhaszon-lovagrendet mélyen ...

Barátom Sándor minap talált ezer

forintot egy üzletben, mit egy lezser

kis mozdulattal felkapott a földről,

majd átadta a pénztárosnak. Öröm



sugárzott a fiatal hölgy arcáról,

s ahogy elfordult, a pénzt gyorsan hátsó

zsebébe dugta. Sándor elmesélte

otthon az esetet ...

Kék altatta a kéklő szemeket.
Jöttek ismerős ismeretlenek:

élénk arany pontok árnyék alól,
rigófüttyök ujjongtak valahol,

csőr kopogtatott málló kérgű fát, -
majd csendé lett erdőszéli világ,

de rét feletti felhőn ottmaradt
hóláng fehér, felzengő pillanat.

Gyönyörűt ígért délutáni csend:
messze vágyó fűtenger ...

Naponta mosogattam,

amit végül meguntam,

megleptem édesem

egy drága étkészlettel,



azóta kicsi nejem

közelébe sem enged

a csúf mosogatónak,

én meg mosolygok jókat...

Elegáns úrként láthatod valóban,
az újra levetített híradókban,
s körülötte díszmagyarban kíséret..
Hányan imádják a felszínességet!
Ám gondolkozz! Mint került hatalomra?
Mire volt, - és mire nem tette, gondja?
Úri világa? Arra figyelj, mit mond,
aki valóban író: Móricz Zsigmond
(s nem egy Wass Albert, - ...

Tulipán lobban -
sárga pillanat.
Kis kertek zöld szívéből
mi marad? Mi marad?

Tulipán lobban -
piros pillanat.
Sok volt-szívdobbanásból
mi maradt? Mi maradt?

Tulipán lobban -
virágos a fény.
Kutya ásít. Kis kertben
madárhangos remény.

Tulipán lobban -
új láng, bíztató?
Falevél korhad. Füst száll.

Olvasták: 378

Természet, Haza,