A patakparti légben
fény szőtt arany szitát.
Résein át-átröppent
kérdő kíváncsiság:

- A felhők merre mennek?
Mit álmodhat a hegy?
Kék bölcső miért ringat
égarcú gyermeket?

Rovarok selyemszárnya
villant át a szitán,
s elégett futó víznek
lengő pillanatán.

Később a csend ...

A tavasz kezdete ébredő mélyben,
földben rejtőző magok erdejében,
csírákban, melyekből szerelmes ének
udvarol majd kéklángú messzeségnek.

Tavasz kezdet: mit ráképzelsz fehérre,
ha már indul a hó menekülése,
és nagy tükrét a táj kezébe fogja,
a hívott csillagokat sokszorozza.

Tavasz kezdet dobbanó ...

Én gyakran gondolok még a múltban egy diákra, -
s arra mi nincs már végképp, látszata sem: a Nyárra.
Volt egykor, velünk? Talán. Hitében éltünk, éltem:
nyílik majd út, dal egyszer valóra vált mesében.

Tavakra gondolok most, nyugtalan gyöngy-örömre
nagy víz-pajzsokon, amint tündérek ömlő könnye
mosollyá csillogott át, s madarak fehér ...

A vizsgabizottság aggastyán

elnöke kérdezi ravaszkás

mosollyal az orvostanhallgatótól:

- Fiatal barátom, hogy ne aggódjon,



egy laza kérdéssel szeretném

megnyugtatni idegrendszerét.

Mondja, mit kell először is tudnia,

ha Önt egy beteghez hívják? Tutira



vette a ...

Ha elmondhatnám
-csengő, szép szavakkal-
rebbenő szívem zengő szózatát
-mely egyszerre dicsér
minden művészt és minden alkotást,-
elmondanám.
De nem nyílik szóra a szám.
Elnémít a szépség,
a rend a harmónia -
minek a lélekkel kell eggyé olvadnia-
az alig hallható
\\\"Mindenség\\\" szava.
A zene, a kép, a szó,
valami,
ami ki sem ...

Ez a cím akár válasz is lehetne
egyik műved címére, ám túl messze
juthatna versem képzelet-batáron, -
így ne vedd ezt még válasznak, Barátom!
(E világnak szól ez, és, bizony, okkal,
mivel az elsietett válaszokkal
tele van, persze, az is igaz: késő
gondolat sokszor nem sok jót ígérő.)
Épp most jelent meg a Szavak, fogalmak..
poémám, persze, ...