Muszáj volt megtanulnom, hogy a

legnagyobb óvatossággal használjam

a lehetetlen szót, s úgy gondoltam,

a képzelőerőmből élek (dacára



annak, hogy én némileg híján

is lennék a fantáziának), mintsem

a múltamból. Ugyanakkor vitán

felül félelmetesnek tűnik, a hitem



is olykor - olykor megingott, ...

Kiss Jóska, ki tudja mióta

egész nap csupán tengett - lengett,

egy építkezésen azonban

munkát talált, ahol tette - vette



a dolgát. Egy nap, csak az üres

talicskájával rohangászott.

- Mit szaladgál, mondanám, üget

azzal a taligával, akárhogy



is nézem, üresen ...

Külvárosban barangoltál, s barangolt
benned sötétlő külvárosi éj.
Most is sötétlőn szomorú a lélek, -
bár tűzfalakon reklámfény mesél.

Minden más lett, de minden úgy lett mássá:
lényegében ugyanaz valahol.
A népmaradvány fázósan tudatlan,
és robotba (vagy állásért) lohol.

A tömeg? Nincs. Az alaktalan masszát,
ha lemérnénk, ...

Barátom Sándor nevetgélve

cukkolja csinos felesége

idegét. - Nézd, Éva, hiába

mondok neked bármit, tisztába’



vagyok azzal, mindkét füleden

be, a szádon meg ki. - Türelem -

így a nej. - Én hiába mondok

bármit neked, jól tudom ...

Ha nem tudom, mit akarok,

gyakran ott kötök ki, ahol

nem akartam. Ám azt nagyon

jól tudom, önajnározó

magatartással nem jutok

sehová sem e világon...

Játszhat a hullám, - mélyben más a tenger.
A felszín látvány. A mély igazabb.
Ha álom sétál narancsligetekben, -
oly könnyen jönnek szépséges szavak.
Lelkendezel a domborodó vázán, -
megtanították, hogy csodálni kell,
s nemesnek hiszed az athéni polgárt,
egy-eszméjűnek bölcselőivel.
Római kard dicsekvő múzeumban..
Tőled is tapsot, bókokat ...