Felderengett a fény az alagút végén
kinyílt ezer virág a remény-bimbóból -
finom illatuk ölelget az út-szélén,
ahol álltam eddig szavaktól haldoklón.

Ablakomon át a világ ismét rokon
testvér avagy barát, legyen bár idegen -
nem számít semmi, az eddigi sok pofon...
mily könnyeden lépek zavaros vizeken.

Szétnyílik előttem tán ...

(Halottak napjára - tisztelettel)

elhantoltál engem, amikor meghaltál
rámdobáltál zokogó, súlyos rögöket -
meztelen testemen vacogó köpönyeg
amit éber éjeken adtál vissza rám

örökül hagytad a virrasztó lelkedet
és érző szívednek minden dobbanását -
számra-száradt csókjaid szüntelen ...

Én a munkámat komolyan

vettem mindig,

semmi sem hullott csak

úgy az ölembe.



Nem igazán számított,ha

néha kicsit

lassabban haladtam

Hitem töretlen.

Írtam megint verset Neked,
drága Robi, élvezheted
költészetem újabb gyöngyét,
nyisd ki végre titkos könyvét
az én szívemnek is!

Olvastam, hogy érdekelne
elhalt költők bús szerelme.
Beteg lelkük mint epedett,
s hogy szeretett - ha szeretett?

Egy bölcs ember tárja eléd,
hogy csinálta, aki tudta,
vagy csak hitte ...

Rakétaroller száguld az égig.
Egy kis mackó vezeti.
Képzelete élénken működik neki,
mert a mesét Ő is szereti!

Ez a roller csodaroller.
Az én lelkem teremtette.
Csak a mesében van e szerkezet.
Írói lelkemnek szülötte.

A kis mackó megérkezik az égre.
Rollerjáról nem száll le.
Onnan néz le a Földünkre
és onnan jön le ...

A vezető azt nagyon tudja,
hogy mit, és mikor szükséges megtenni,
a menedzser viszont meg fújja,
hogyan. Voltaképp, aki nem ismeri

...