Az elkerülhetetlen bekövetkezett,

így közel negyven évesen készítettem

számvetést és bizony felelőssé tettem

önnönmagamat is azon gyötrelmek


elviseléséért, melyeken keresztül -

mentem. Amikor az életút veszettül

korán, épp a feléhez ...

Örökké szeretném nézni, ahogyan mosolyra rándul arcod,
hajadat dobálva végig simítod nyakad, konokul félre tartod,
gyönyörű arcod. Mintha csak szégyellnél flörtölni, majd mégis,
égszínkék ragyogó szemed végigmér lassan, kacéran, mire én is,

Kissé zilálva, levegőért kapkodva próbálom leplezni zavarom,
kacér vigyor ül ki arcomra, álcázott ...

Nincs már itt semmi,
még a csönd sem mi eddig lágyan átölelt,
már nem szól senki,
nem biztat szó, mi eddig átlag fölé növelt.

Talán ennyi vagyok,
vagyok amennyi vagyok azt nem tagadom,
minden amit kapok,
minden mi lényegem azt most neked adom.

Jöjjön bár fagyos tél,
ködös, rideg, zimankós, ...

Hideg kórtermek, rémült ideges arcok,
ágyon fekszem talán a műtőbe tartok.
Pislákoló lámpák, elsuhanó ajtók sora,
nem fáj most semmi, így nem voltam soha...

Nővérke suttog, de nem nagyon érteni:
- A sebe egy órája kezdett vérzeni...
- Doktor úr túléli? Mondjon valamit!
Kusza hangok, de mintha ismernék ...

Azt hittem változhatsz még amint öregszünk,
amint szép házra, békés családra törekszünk.
De rá kellett jönnöm soha nem leszel olyan,
akinek látni szeretnélek, semmit nem veszel komolyan.

Mintha neked a világ csak azért létezne,
ízlésed kiszolgálja, mintha nem is érezne,
csak létezne körötted minden ...

Emlékszel még? Az őszi sétáink hangulatát,
idézik most a fák, megsárgultak a napok,
fagyos szél rendezi át a táj napi arculatát,
színes levelek takarják be, mint a papírlapok,

Fiunk asztalán káoszból kirajzolódó rendben,
mindennapi szétszórtságunk tökéletes násza,
nekünk már megszokott zsibongó csendben,
ez mind a miénk, lelkünk ...