Még bennem él egy gondolat,
mi kínoz és egyre csak fojtogat.
Még érzem a csókodat,
érzem kezed mi simogat.

Még mindig hallom a hangodat,
mely egyre csak engem vádolgat,
hogy én tettem azt mit mondanak,
hogy vége van elhagylak.

Pedig hidd el mind hazudtak,
irigységből engem vádoltak, ...

Gondolj bele, hogy rég nem láttál valakit,
és közben elképzeltél róla valamit,
hogy álmai őszinték és mindig boldogan,
békésen él valahol, szíve gondtalan.

Meghitt tudatlanságodban nem is sejted,
félelmetes gondolataid mélyen magadba rejted.
De ő közben a poklok poklát éli át.
Ha dönthetnél te vajon ...

Rá kellett ébrednem jó ideje üresen konganak,
mára már csak üres, hideg, kiégett szavak,
számomra szinte semmit nem mondanak,
csupán titkokból fel húzott ódon falak.

Rá kellett jönnöm, soha nem leszel olyan,
amilyennek téged látni szerettelek volna.
Próbáltam hasonulni hozzád valahogyan,
még működne is ...

Emlékszel még? Az őszi sétáink hangulatát,
idézik most a fák, megsárgultak a napok,
fagyos szél rendezi át a táj napi arculatát,
színes levelek takarják be, mint a papírlapok,

Fiunk asztalán káoszból kirajzolódó rendben,
mindennapi szétszórtságunk tökéletes násza,
nekünk már megszokott zsibongó csendben,
ez mind a miénk, lelkünk ...

Nincs már itt semmi,
még a csönd sem mi eddig lágyan átölelt,
már nem szól senki,
nem biztat szó, mi eddig átlag fölé növelt.

Talán ennyi vagyok,
vagyok amennyi vagyok azt nem tagadom,
minden amit kapok,
minden mi lényegem azt most neked adom.

Jöjjön bár fagyos tél,
ködös, rideg, zimankós, ...

Hideg kórtermek, rémült ideges arcok,
ágyon fekszem talán a műtőbe tartok.
Pislákoló lámpák, elsuhanó ajtók sora,
nem fáj most semmi, így nem voltam soha...

Nővérke suttog, de nem nagyon érteni:
- A sebe egy órája kezdett vérzeni...
- Doktor úr túléli? Mondjon valamit!
Kusza hangok, de mintha ismernék ...