Ha tehetném felnyitnám szemed, hogy lásd, hogy észrevedd,
minden mi fontos volt neked, mily könnyen elveszítheted.
Ha megértenéd elmondanám neked, miért nem foghatom már kezed,
miért nem tarthatok veled, bárcsak értenéd, hogy ez lesz a végzeted.

Szabad vagy mint a madár,
senki sem tudja már,
hová tartasz, mivé leszel?
Miért csinálod, ...

Úgy fáj,
minden perc, mely elmúlt már,
minden szó mit nekem mondtál,
emléke annak míg velem voltál,
Úgy fáj!
Úgy fáj,
a szerelem messzire száll,
boldogságot máshol talál,
szívem vissza hiába vár,
Még fáj!
Még fáj,
még őrzöm helyed mit itt ...

A fájdalom tengerének habjai nyaldossák magányos szívem partjait,
és a fájdalomtól elborult elmém, próbálja megőrizni megmaradt álmait.
Lelkemet millió apró tűként szurkálja a magány kegyetlen érzése,
és úgy érzem talán soha nem kapok választ néhány kérdésre.

Szavaim elenyésznek a semmibe, csak süket fülekre találnak,
mégis én ...

Hogyan múlhat el a szerelem,
egykor volt őszinte, mély érzelem?
Mely nélkül nem tudtuk volna elképzelni életünk,
most mégis reggelente napról napra úgy ébredünk,

Hogy nem érzünk már semmit iránta,
nem fáj már nekünk kedvességének hiánya.
A magány minden érzelmet megölhet bennünk,
ürességet hagyva ...

Bárcsak elmondhatnám neked,
milyen is mikor megfogom kis kezed,
milyen is mikor rám emeled gyönyörű szemed,
és szememben ragyog titokzatos tekinteted.

Az arcomon érzem forró leheleted,
hunyd be szemed, te is érezheted.
Azt amit én most érzek irántad,
bárcsak elmondhatnám mennyire kívánlak.

Mennyire ...

Ha tudnád, hogy ezer verset és dalt ihlettél,
még így is, hogy sohasem szerettél.
Ha tudnád mennyi csodás álmot adtál nekem,
még így is, hogy sohasem voltál velem.

Ha tudnád, hogy bármit megadnék érted,
még akkor is ha sohasem kérted.
Ha tudnád, hogy minden éjjel rólad álmodom,
még így is, hogy enyém ...