Amikor semmim nem volt...

A legboldogabb akkor voltam,
nem tudtak már elvenni tőlem,
semmit, naivan úgy gondoltam...
Mégis mindig akadt ki elhalássza előlem.

Amikor semmim nem volt...

És eltűntek az érdek barátságok,
mint ék kövek lassan csiszolódtak,
eltűntek velük az álnok ...

Úgy tűnt mindig csak csalódok az emberekben,
beléjük vetett hitem szinte már elvesztettem.
Senki nem volt ki kedvelt, ki szerettem,
társaságukat szinte már nem is kerestem.

Ám jöttél te és mindent megváltoztattál,
annyi jóságot és kedvességet adtál.
Köszönöm a legfontosabbat, mit adhattál ...

A fényhozó

~ A százéves háború idején,
Domrémy kicsiny falujában,
a sötét 1400-as évek elején,
egy kicsiny ház kapujában.

Hol parasztlányként meglátta,
ezt a rideg, kegyetlen világot,
ki életében a fény útját járta,
szerte szórva a reményvirágot.

Sűrűn szitáló hóesésben érkezett,
farkasordító hideg ...

Háború

Csak a holtak láthatták a háború végét,
csak ők érthették meg a békének létét,
csak ők tudhatták nem számít a hatalom,
nem győzhet senki csak meghalunk szabadon.

Budapest. 2006.11.02.

Valami

Valami eltűnt, valami apró, valami nem volt sohasem,
valami csepp, valami pirinyó, valami oly törékeny álom,
valami elillant, valami fakó, valami szürke pillanat nekem,
valami oly könnyű, valami jelentéktelen, valamit hiába várom.

Budapest. 2011.02.07.

Tévedtünk

Sokáig azt hittem melletted megtalálom,
majd egy életre boldogságom.
Melletted végre valóra váltom,
minden féltve őrzött álmom.

Sokáig azt hittem melletted találom,
nem kell rá többé fájdalommal várnom,
te leszel majd családom,
együtt otthont teremtünk, még visszavágyom.

Sokáig te voltál minden ...