Ez már a világ vége...

Megszólított az akadémián
egy fergeteges előadás után
egy professzor úr, kiről tudom,
hogy még informatikában is tudós.

...

Szólj hát,
mit tegyek én, hogy szeress,
ha sírva fakadok ne nevess,
érzéseket előlem ne rejtegess,
bűntudattal soha ne fenyegess.

Szólj hát,
mit tegyek én, hogy az lehessek,
kit te érdemelnél, érte tehessek,
pár apró lépést előre mehessek,
bizton járható ...

Bárányfelhők festik arcodat az égre,
melyeket a szél kerget el,
próbálok visszagondolni a szépre,
arra, hogy szerelmed ölel.

Őszi levelek táncolnak a szélben,
lassan elhagyják otthonuk csak szállnak,
beteljesedett mindaz amitől féltem,
haza többé soha nem találnak.

Tudom egyszer minden véget ...

Az ember csodálatos teremtmény,
megtalálható benne számtalan erény,
egyben büszke és szerény,
egyben gyengéd és kemény.

Tudását olykor mások javára használja,
sokszor csak ostoba önző pusztításra.
Oly sok szépre képes lenne,
ha néha saját céljairól megfeledkezne.

Pusztítani oly sokat tud de alkotni oly keveset,
erdőket ...

Féltem megérinteni téged csak néztelek, lám mit tehet,
egy ember egy másikkal, oly szép volt akár egy álom,
mely törékeny, melyről csak suttogni lehet,
melyet egy hangosabb szó elsöpörne, most már látom.

Lám mit tehet egyetlen apró szó, csupán egy mozdulat,
egy simogatás ...

~ Emlékezzetek arra ki itt járt egykoron,
nekem jutott a feladat én leszek ki elmondom,
ki is volt ő eme gyönyörű őzikeléptű leány,
kit útján nem kísért más csak a magány.

Egyedül érkezett ő erre a helyre,
tán azért, hogy múltját feledje.
Láthatóan menekült hosszú útján megfáradt testén,
összegyűlt piszkot lemosni állt meg ...