\' ...szeresselek!...\'





Az igaz, kedvesem, ezerszer jelezted,
heves szerelmed hónapokká duzzasztja
az órákat és évekké a napokat,
sejteted velem, kusza távollétem izgatja

tested és lelked, mint örökkévalóság,
olyannak fested meg hiányom, ...

Nem beszél már hozzám az eszem,
nehéz szívem ólomként viszem.
Nem tartozik hozzám a nevem,
hiányzik az eldobott hitem.

Túl sok dolgom monoton teszem,
s nem tudom már mit miért teszek.
Kívülről nézem csak elestem,
s mint haldokló kérdem: hogy éltem?

Egy szomorú verset kezdtem el régen
mit magányomban írnék...
Lassan végiggondolom,
most mosolygok magamon,
ha szomorú,hát szomorkodjunk duplán!

Gondolatom Nálad járt fent az égben,
hogy hátha Veled lennék...
Nem kellek az égnek se,
ez a versem nem jött be,
ha keserű,hát nevessünk együtt!

Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben,
Mert a szerelem mindig más és más.
Az új szerelem, mivel teljesen ismeretlen,
Csupa ábránd, gyönyör és álmodozás.

A szerelem vagy a pokol fenekére taszít,
Vagy egyenesen a mennyországba röpít.
De, hogy valahova biztosan eljuttat az biztos,
S minden bánatodtól örökre megszabadít.

A ...

Reménység, találékonyság, munka...


Az emberek úgy érzik, amit tesznek
csak egy csepp tengerben,ellenben
Teréz anya bölcsen felismerte,
e nélkül a csepp nélkül a tenger

sekélyebb lenne... Én pedig tudom,
az ember sajátja a reménység,
a találékonyság, s e két ...

Nagy titkokat őriz az én szívem,
Titkot, melyet nem mondhatok el.
Szerelmes lettem valakibe,
S most örökös harcot vívok a szívemmel.

El kellene mondanom valakinek,
De nem tudom megértene-e?
Titok, melyet mélyen őrzök,
Úgy érzem, hogy ennek leszek betege.

Az én szívem a Tiedet keresi,
S, ha rátalál érzem, táncba indul ...