most azt hiszem megint padlót fogtam
ma megint a poklot élem,pedig tegnap jól voltam
istenem te mondd meg mit csináljak még?
hogy lenne elviselhetöbb a lét?
haldoklom újra..tudom nagy szavak ezek
de igy érzem nem hiába könnyeznek a szemek
gyáva vagyok még megszökni is eme földi létböl
de érzem hogy nem sok maradt ...

köszönöm!

engedjétek meg hogy köszönetet mondjak
engedjétek meg nekem hogy a szivemböl szóljak
tudom nagyon sokat hibáztam
de tudnotok kell értetek mindig kiálltam
bárhol is voltam,bárkihez is szóltam
gondolatban mindig veletek voltam
nektek köszönhetem hogy élek
miatattok látom a holnapot szépnek
itt állok elöttetek,értetek könnyes ...

hiányzol...az elsö szó,érzés és gondolat mely áthatolja lényem
fáj a lét,fáj minden kimondatlan szó,ez az amit érzek
a fájdalomnál egy valami nagyobb érzés hatalmasodik el rajtam
milyen csodálatos embert szerethetek,mily gyönyörü nöt kaptam
te ott vagy,én itt vagyok....újra és újra megszakad a szivem
de hidd el ...

olyan élményt ad,amit semmi más nem okoz
szeretet,béke,nyugalom,szárnyalás mindent felfokoz
legbelül tudod hogy nem kéne,de mégis megteszed
mikor fölé hajolsz még a kezed is megremeg
kivánja minden egyes részed hogy beüssön az anyag
felszivod majd leöblited,ami az orrodra tapad
szipogsz,a torkodon érzed a kellemtelen ...

Ha én haragszom, szemem feketére fest téged
ha én sírok, tengerek csapnak ki medrükből.
ha én szeretek, csillagtáncot járnak üde lények.
ha én simítlak, mindketten kilépünk testünkből...