Emlékszel,
amikor négy fal közt
kulcsra zártuk szerelmünk
és megállítottuk az időt?
Átölelted derekam,
szorosan összesimultunk
és én
lábujjhegyre álltam,
hogy elérd ajkam.
Szempillám lehunytam,
de te átragyogtál
és óvatosan magadba zártál.
Sosem tudom szavakba önteni
mit éreztem ...

Sokszor csak magunkat látjuk,
magunkat látjuk benne.
Az élet szépségeit várjuk ,
akarjuk, tovább,tovább menne.

A füst ami tiszta ,szürke,rá vágyunk,
csak egyetlen szó mit kimondunk .
Hegedűvel sokszor csak \'rázunk\' ,
a legtöbb mit ebből kihozunk.

Én nem dobnám ...

Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem tam multae scelerum facies; ... Vergilius


PÁSZTOR

Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre?


KÖLTŐ

Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már!


PÁSZTOR

Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát.
Most lágyan mosolyog, de ...

Megsárgult kép lóg a falon
Könnycsepp fut le arcodon
Nem vagy már fiatal se vagány
Szívedbe mart a vasfogú magány!

Ott állsz a tömegben, egyedül
Ellopták álmaid észrevétlenül
Nézed az emberek seregét
Egynek se tudod a nevét!

Bensődben dúló, örök háború
Fekete álarc mögé bújt gyanú
Nincstelen valóság romlott ...

A hold hűvösen rám ragyog,
Csendben egyedül ballagok
Távol a város zajától
Az emberek gondjától, bajától.

Fújja a szél a fák levelét,
Élvezem az éjszaka csendjét
Sötétben megbújó magányos padok
E nyugalomért bármit megadok.

Ilyenkor, egyedül, az ember
Gondolataiban elmerül...
A ...

Az élet tajtékzó viharában
Hánykolódó lélekvesztő,
Emberi roncsokból felszálló
Sikoly, mily dermesztő!

Semmivé lett üres vágyak,
Hiányt pótló tárgyak,
Reszkető kézzel tartott,
Hervadó olajfaágak.

Cirkusz porondján tolongó
Kíváncsi, néma tömeg.
Vérre szomjas, tébolyultan
Meredő, üveges szemek!

Füst ...