Mint egy monoton ismétlődő,
Váltakozás az útvesztőből.
Egyik napos, másik borús nap,
De az ég bármikor beborulhat.

Egyszer napsütéses sárga,
Máskor barna sárba
Lépek mikor az ég könnye
Szakadni kezd könnyen.

Mikor az emlékek csak jönnek,
Taszigálva tovább lökdösnek.
De néha mégis visszanézek,
Egy régi régi ...

Egy halk utolsó szó, mit értek:
\'Szeretlek\'
Még egy utolsó lélegzet:
\'Ég veletek\'

Halk szirénazaj a távolból,
Minden emlék előjő a távolból.
Néma csend csak a lelkem sír
Elment örökre, új lakhelye:
Az örök sír.

Néha már csak egyvalami segít,
Egy barát, ki mindig mindenben segít.
S nem hagy cserben, történjen bármi,
Ott van mindig, nem kell várni.

Egy társ, egy igaz barát,
Kiből sugárzik a boldogság.
Kiből csak egy van, s nem több,
Kire számíthatsz, ha az élet szennye letör.

Aki veled van bajban, jóban.
Lényeg az, hogy akár fagyban vagy ...

Megbabonáz lelked tükre,
Amit mutat, nem kevésbé.
Akár ajkad harmatozása,
Mint a vörös naplementéé.

Szót érdemel mosolyod is:
Milyen rejtett, olyan édes,
Csak látni e víg cselekvést,
Fantasztikus és kedélyes.

Koronád, a bársony anyag,
Mindkét vállra fektet engem.
Csodálatos! ...

Láttam már amit akartál.
Mosogattunk itt már eleget,
kisírt szemeket.
Veled már unalmas lett.
Megint csak tévútra vezetett;
A szemed
világa megérintett.
De csak nevet.
Ez nem szerelem,
csak kinevet.
Hanem
fájdalom inkább
idebennt.
De nálam még tágra nyitott a ...

Rendben van, hogy elmondasz,
Mindent amit rólam gondolhatsz.
Nem próbálok majd veszekedni,
Vagy ezt később ellened fordítani.

Tudom hogy hogyan élsz,
Mik a dolgok miktől félsz,
És ha érzed hogy sokan szeretnek,
A képek a faladról majd leesnek.

Egy lépés a régi úton,
Egy szomorú nézés az ...