Engem az éjszaka szült,
A csillagok közt járok.
Tökéletes nyugalomban a reggelre várok,
Hogy miért? Mert akkor gyönyörűséget látok.

A Nap véresen oszlatja szét az éjt,
Mint víz a száraz földet ha sebes a zápor.
De én még látom ki az ki ott áll az ég alatt,
Alkonyat leánya haját kibontva nevet.

Mosolya perzsel s mégis állom a ...

Karcol a toll furcsa mintát a papírra,
Egy gyönge kéz mi görbén irányítja.
S az agyam gondolatait így vetem papírra,
A tudatom, gerincem velejét tördeli darabokra.

A foszlányokban ott van minden,
Ahogy a sorsod a holnapodban,
De nem feleded mi kitűzve volt,
Nem feleded mit az élet rád teherként ...

Mindegy, hogy ki vagy, lehetsz ember a tömegből,
Vagy akár huszár ki lóval kiugrik a seregből.
S meglátod mi lesz majd abból a gyerekből.
Kit csak törekvése vezérelt s nem táplálkozik dühéből.

A szüleim engem példát mutatva neveltek.
S volt, hogy a suliban jó párszor megvertek.
Én sírva rohantam anyához s ő csak nézett apura.
Tűrd el ...

Márt csak a háta látszik a távoli homályban,
Némán süpped ő el a hatalmas tájban.
S ki ez az ember ki így él? S nem tudsz róla semmit!
Őaz ki kirekesztve élt mert megölte saját vérét.

Ahogy a holdat a nap öli meg minden reggel,
S mindent az izzó vérvörös égbolton rejt el.
Káin is megölte Ábelt puszta ...

A világ megcsalt a volt szerelmem elhagyott
E sorok is ittasan íródnak a papírra.
S lelkem mi gyötrődve ezeket a felszínre hozza.
Arcom egy idegen fátyol borítja.

Ez őszintén szól mindenkihez ki olvassa,
Mert legbelső érzelmeim vetettem a szűz papírra.
S ki az ,ki pártol e messzire tőlem?
A párnámba a jövőt ezerszer bele ...

A világ összes nője kellene nekem,
Hogy tőlük legyen majd szép gyermekem;
S én százszor felnéznék rájuk,
Nagy lenne tőlem a vágyuk

Majd egyszer csak eljő a végtelen románc,
Amitől olyan lesz szerelmünk, mint egy lánc;
És én ebben a szerelemben, a nyomodban lennék,
És ha te a sütit szeretnéd, én ...