Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a ...

I.
Bennem,meddig?
Fától-fáig tüskeként él
-mint hosszú tél-
mint pogány imaszándék
szép arca rémuralma-
(mi maradt meg -belőle- mára?
hamu és hang)

II.
Maxiban-miniben,
áldott nyári szélben-mindég
legyűrte velem az éjszakát-
nekem mindig irgalmat ád...
nekem mindig irgalmat ád...
(éjszakában-forgatagában ...

Soha nem gondoltam volna, hogy az élet csak szenvedésből áll,
soha nem gondoltam volna, mily kegyetlen e sors velem,
miért kell, hogy így legyen, csak ezt nem értem?
Keresem a választ e kérdésre, de választ nem találok rá.


Aggódok, a családomért, aggódok az emberiség sorsáért,
mert amit ma megtehetsz, ne ...

Nehéz elhinni az élet kiszámíthatatlan pillanatait,
nehéz elfogadni a hétköznapok szürke árnyalatait,
nehéz elfogadni mindazt amit hoz a holnap,
nehéz elfogadni azt, amikor kiben legjobban hittél
cserbenhagy,
nehéz boldogság nélkül élni, de mindig van tovább,
nehéz vándornak lenni egy életen át ...

Varjak szállnak fáról fára,
hófödte fáknak keskeny ágára.
Fekete tollaikat napsugár kényezteti,
mely hókristályok fényét lágyan visszaveri.
Az idilli hangulatot megtöri a nesz,
sietve halad egy cirmos,
vékonyka lába a magas hóban elvesz.
Maga után hagyja talpának apró nyomát,
a hideg átjárja szőrének bársonyát.
A bokorból egy ...

A tücsök nem zenél,
mikor a hangya gyűjtöget,
mert a holnapi tél,
már nem fagyaszt mosolyt
arcokra,
régi harcokra,
mely Napóleonon kifogott,
már nem emlékeztet,
ez már nem az a tél.
Havat nem látsz,
nem áztat meg latyak,
a sok hóember,mind
tenyerünkben marad,
s nem formázunk hógolyót,
nem fagy oda
arcomra a ...