Lehet innen visznek el fehér kabátban,
Addig nyugodtan fekszem és a holnapom várom.
S csak egy kiáltás zúzza ketté ábrándom.
A tisztára mosott padló sem látszik a lábnyomom.

Mert én jól vagyok nagyon is jól.
A kórházi ágyába süppedve Karesz csak dalol.
Azt nem tudom hogy mit miért,
De látom, hogy lelkem ...

Kérlek ne utálj ennyire,
csak gyarló ember vagyok,
élem az életem,
a terheim nagyok.

Szeretnék könnyű lenni,
hosszú hajam a szélben lobogna,
kislányként nevetni,örülni,
a szívem könnyebben dobogna.

Rossz látni, mivé válunk,
szemedben szikrázik a harag,
összedőlt a féléves álmunk,
csak a rengeteg emlék marad.
...

Rád gondolok, s a sírás folytogat,
Még nem tudom, mit érzek irántad én,
Csak azt tudom, ha látom arcodat,
A szívem nem marad nyugton a helyén!

Szerelem ez? Nem lehet szerelem!
Ez csak egy csalfa délibáb,
De ha meglátlak, akkor már nincs kegyelem,
S a lábam botladozva visz tovább.

Szerelem ez? -újra ...

Harangoznak.
De kiért?
Kiért szól a harang?
S miért?
Fekete fák
Tar ágain
Gyászlobogó
A szürke kín.
Csend van.
Csak a harang szól
Messziről.
Halkan.
Kit siratnak?
Kit temetnek?
S mi ez a nehézség
Rajtam?
Én haltam meg?
Engem sirattok?
Mért hallgattok?
Mért nem válaszoltok?
Sietős ...

Ölbe tett kézzel néz rám a Halál.
Némán figyel,de nem visz el.
S nem is kérem,mert csak kinevetne,
Hisz tudja jól,hogy az élet megvisel.
Nem kellek neki,vagy talán egy jelre vár,
De valamit mindig kitalál,
Hogy ne úgy legyen,ahogy képzelem,
Hogy megkeserítse az életem.

Az életem adnám
egy mosolyodért,
a szívem a hazád,
s ha odaért,
az a vágy amitől a szíved dobban,
én új útra lelnék a csillagokban.

Könnyeimből épített patak,
szigetekké lett üres szavak
hada, melyek már nem hoznak haza,
már farkasként üvölt az éjszaka.

Hirtelen sötét arcomhoz ...