Ócska rímek, mondatok egy senkitől!
Ennyi nincs mit tenni csak menni kell.
Mondhatnám úgyis, hogy menni köll.
Az vagyok, aki régen a mélyből feltört,
Egy gyerek aki felnőtt s nem elég neki a,
Játszótér unalmas, csendes homálya!

Fájdalom és félelem ült ki az arcára,
A magány lett az ő egyedüli ...

Minden éjjel kimegyek, nézem a csillagokat,
Mindig érzem ugyanazokat a lágy illatokat.
Felidézem magamban a legszebb pillanatokat,
Milyen is volt anyám karjában nevetni!
S gyermekként az almafánkra felmászni.

Ó ilyen a gyermekkor gyönyörű lábnyoma,
Mi megmaradt szívem örökzöld pázsitján!
Minden eszembe jut éjjel a csillagok ...

Itt vagyok, én élek, látom a szörnyű világot,
Mi a sírodra nem dob semmit, de én egy szál virágot!
Meddig élsz, mit csinálsz, mit teszel?
Nem tudod meddig húzhatod ezzel a léttel.
Csak kapaszkodsz egyre feljebb két kézzel!

Nincsenek ...

Az élet egy perc előtted nyitva a kapuja.
Nincs kéz ami téged még ide húzna vissza.
Egész tested az élet hideg vizét issza,
A lelkedbe látok és ez mindennek titka.

Ez az egy perc mi érted vagy rólad szól.
Az élet ami feletted angyal szárnyakon száll.
Az örök gleccserek ormán a messzeségben.
S ennek árnyékában ballagsz mással kéz a ...

Itt ahol élek már mindenki keresztény,
A pogányok a népet most lefejeznék!
De élükre mégis István Királyt helyezték.
Mert ugye csak Szittya a magyar nép!

Járkálj csak halálraítélt, lázadj,
A hóhérok véres baltája mellett fáradj!
S a zsarnokságnak helyet ne adj,
Az eddigi életed helyébe mást ne adj.

Mert nem attól vagy férfi, ...

Tatjána iránt érzett szerelme Anyegin szívére tört,
búskomoran forgatja kezében a hideg pengéjű tőrt.
Tán még lehet, utoljára, tán még meggyőzhetem,
hogy jöjjön, pártoljon hozzám mert szívből szeretem.
Elhatározza hát, felkeresi utoljára édes Tatjánáját,
s elmondja, hogy ara legyen, karolja az ő oldalát.
Szívében félelem, kétségbeesés ...