Körbevesz a néma csend, betakar a sötétség,
Sóhajtásom izzó lyukat éget a szoba csendjébe.
Lelkem szánalmas haldoklásához, borostyánút vezet,
Mit a pofára esések fáradhatatlan munkásai,
Fektettek le az élet hosszú és hideg során.

Még érzem azt az illatot, ami orrom mélyére égett,
És látom azt a ...

A barátságunk össze szövődött akár két gombolyag,
A hiányod szülte az ihletet mit a papírra vethetek.
Ahhoz, hogy hozzád eljussak nagy útra kelhetek.
Vándorként élem majd életem, de hiányoddal életem nem élhetem.

Egy csepp vagyok a tengerben álmok nélkül.
Virág vagy a lelkemben ki napfényt hagyott ...

Szavaim soha nem válnak köddé,
Minden szavam megmarad mindörökké.
Ez a baj, ha szóltam vagy megjegyzésem elmondtam,
Általában rosszul jártam ,vagy barátaim taszítottam el sorban.

Így szavak szárnyán fordul az élet a jóból a rosszba,
De a szavaimat én alkottam és nem a gólya hozta.
A kimondott szövegek messzire nem szállnak.
Miket pedig a ...

Megmarkolt fájdalom
ül az arcban,
fáradt szemek
várnak,
csak várnak,
mint üvegházi
virágok,
lecsavart lámpák
tövében,
-ők is
csak várnak.

Napot álmodnak,
a télbe tavaszt
hazudnak,
mezőt látnak
maguknak.

Várnak…
-valamit tudnak-
fáradt ...

A világ szélén ül s toporog, talán fél.
És mégis hajtja valami előre...
- tán a csillagok -
homályában Ő a fényt látja, mert
még mindig hisz a csillagok csodájában.
Fürkésző szemek néha égetnek,
lélekbe bújó csalfa tekintetek
keresztként feszülnek a gerincnek.
- még nehezek -
Felette szirén hangon rikolt
egy tépett madár és ...

Ó, halld szavam! Tanácsod kérem.
Segíts, mert az őrület kínoz!

Rongyként cibál a fájdalom,
S sáros cipőjük nyoma arcomon.
Belém rúgnak. Szívemmel játszanak.
Adj nyugalmat, hű szolgádnak!
Hallgass meg, gyönyörű Múzsa!

A szerelem szirmai hervadnak,
S lángoló érzéseim tompulnak.

Térden állva könyörgök ...