Istentelen gonosz világban élünk,
Minden nap remegünk, és félünk,
Hogy, mit hoz majd a holnap?
Mikor felébredünk, törjük az agyunkat,
Mit is adjunk enni, éhes családunknak,
Hogy, mit hoz majd a holnap?

Ezt kérdem én, minden nap az ...

Mi ez a furcsa érzés,
Mit irántad érzek?
Miért heves szívem,
Amikor rád nézek?
Torkomból hang sem jön,
Hogyha veled vagyok.
Ha közelemben vagy,
Szinte megbénulok.
Úgy érzem, ugyanezt érzed,
Azt hiszem, szeretlek téged.
Úgy gondolom, te is,
Ugyanezt érzed.

Verseim valóját soraim vértezik a magosba,
Hontalan lelkem ott hagytam nektek szavakban,
Ez hagyaték, vesd ki mit takar, mi mást hagyhatnék
Itt a komor csendben, fogadd propagandám, így lesz elméd rendben!

Olvasva soraim szüntelen, hűtlen érzések járják át az eszméd,
Lojalitás hiányában, szabatos gondolataim ...

Rám rontanak olykor, az elfojtott vágyak
Árral szemben szaladnék szerte a nagy világnak,
Vállalom, de előtte pár főben járó zár szó,
Kitörni készül belőlem, eme ordító tűzhányó!

Absztrakt szóképeket szivárogtató konok képmások,
Köpök sivár lelketekre, holmi utánzatot láthatok.
Jellemtelen vonások, tükrözik e szubjektív ...

Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet zaját
gyertya lángja világított
éle tartotta leheletnyi reményem
odakint ...

Volt egy szép életem, amit elvitt a végtelen,
Minden érzés mi bennem van oly kegyetlen,
Széttép mindent mi szép, és jó volt,
Egy fájdalmas szavad szívem mélyére hatolt.

Fáj minden pillanat mi nélküled halad,
Egy érzés mi a lelkemben szalad,
Hagyom, hogy mindez örökké fájjon,
Halálomkor a lelkem a ...