Vert hadak csonthalmain csak a béke és a csend honol.
Vérfürdő volt, de ez már csak a pokol.
Légy jobb, mint más mert az vagy mit magadban hordozol.
Lelkeden a sikerekkel minden rést befoltozol.

A nap első sugarai döfték át a goromba felleget,
Ezzel égeti el máglyán a megátalkodott bűnös lelkeket.
Ki hagyta ily ...

Elvékonyodtam, érzem kevés vagyok,
Felém közelednek az egyre vadabb holnapok.
Ezek mind betemetik a már a jelent,
Hát ez az mi bennem már nem idillt teremt.

Sok ember arcára kiül a fájdalom.
Amit velük szemben más csinált, úgy nevezik ártalom.
A komorság oly hideg és kemény lett,
Hogy akárki bátran ...

Körbevesz a néma csend, betakar a sötétség,
Sóhajtásom izzó lyukat éget a szoba csendjébe.
Lelkem szánalmas haldoklásához, borostyánút vezet,
Mit a pofára esések fáradhatatlan munkásai,
Fektettek le az élet hosszú és hideg során.

Még érzem azt az illatot, ami orrom mélyére égett,
És látom azt a ...

A barátságunk össze szövődött akár két gombolyag,
A hiányod szülte az ihletet mit a papírra vethetek.
Ahhoz, hogy hozzád eljussak nagy útra kelhetek.
Vándorként élem majd életem, de hiányoddal életem nem élhetem.

Egy csepp vagyok a tengerben álmok nélkül.
Virág vagy a lelkemben ki napfényt hagyott ...

Szavaim soha nem válnak köddé,
Minden szavam megmarad mindörökké.
Ez a baj, ha szóltam vagy megjegyzésem elmondtam,
Általában rosszul jártam ,vagy barátaim taszítottam el sorban.

Így szavak szárnyán fordul az élet a jóból a rosszba,
De a szavaimat én alkottam és nem a gólya hozta.
A kimondott szövegek messzire nem szállnak.
Miket pedig a ...

Megmarkolt fájdalom
ül az arcban,
fáradt szemek
várnak,
csak várnak,
mint üvegházi
virágok,
lecsavart lámpák
tövében,
-ők is
csak várnak.

Napot álmodnak,
a télbe tavaszt
hazudnak,
mezőt látnak
maguknak.

Várnak…
-valamit tudnak-
fáradt ...