Nem tudtam, hogy közeleg,
Nem is sejtettem, hogy itt lehet,
Egyik nap még azt mondtad, s akkor
Még nem tudtam, de hozzám intézett
Utolsó szavaid hallottam:
„Majd beszélünk” s szelíden elaludtál,
Mert elfáradtál, s én nyugodt szívvel hazamentem.

Másik nap már nem beszéltél,
Egész nap csak aludtál,
Nem kommunikáltál, nem ...

Szerelemmel telve, egymás iránti
őszinte tisztelettől vezérelve
Vezettél az oltárhoz Kedvesem,
Azon a gyönyörű ősz eleji szeptemberen.
Ősrégi, királyi városunk nagytemplomában.

Az emberiség ősi titkait őrizve
Fogadott be minket s szeretteinket
Gazdagon díszített kupolája alá.

Lábaink alatt a sötét, titokzatos ...

Volt egyszer egy asszony,
Kinek ereje, kitartása tömérdek volt.
Reggeltől-estig robotolt,
A szíve testében erősen dobogott.

Szerelmét szerette, jellemét finoman nevelgette
S egyre szülte neki a gyermekeket.
Nem vette észre, hogy a nagy a hajtásban
Valahol-valamikor mélységesen elveszett.

S a lelkek egyre jobban ...

Nehéz az élet, ha ekképpen éled!
Nehéz, mert a Te sorsod,
Melyet már a születésed pillanata meghatároz,
Előre elrendeltetett, genetikailag elrendezett.

Másra vágynál, más sorsot kívánnál?
Hiába, mert nem teheted!
A Te sorsod leszületésedkor elrendeltetett,
Lelked ebbe a testbe költözött bele.

Esetleg tévedett, célt tévesztett ...

Hogy mi bánt engemet?
Miért nem fiúnak születtél gyermekem?
Fiút akartam, kit úgy nevelhetek,
Miként engem nevelt édesanyám.

Mert az első gyermek úgy illik
A hagyomány szerint, hogy fiú legyen.
De Te lány lettél, s nem fiú.
Mit kezdjek hát most én Teveled?

Nekem miért kellett itt maradnom-e Földön?
Ki és miért gondolta úgy, jó ha maradok?
A választ tudom: szeretett Édesanyám,
Ki nem él már, kit oly fiatalon
Elragadott az otromba betegség, mely
Népbetegség ma már.

Miért a sors furcsa fintora, hogy ki
Megmentett engem életem hajnalán,
Már nem lehet velem majd életem alkonyán.
Miért ...