Novemberi reggelen ült a fejem felett
Egy nagy fekete madár.
Holló volt? Vagy varjú tán?
Nem tudom, de mindegy is már.

S adta azt a jellegzetes hangot,
Fekete szemei ide-oda tekintgettek,
Vajon mit nézett, vajon kit nézett?

Tolla kissé csapzott volt,
Mint aki már kicsit öreg
Színe fakó, nem úgy mint ...

Mikor abban az utcában lépdelek,
S meglátom azt a bizonyos járdaszegletet.
Újra átélem, amit azon az őszi napon,
S szívembe mélyen belemar a fájdalom.

Érzem a rettenetes sietést, míg odaértem,
A kegyetlen vezetést a reményben,
Hogy talán ez mégsem igaz,
Talán nem.

De a valóság szilárdan ott ...

Szemedbe néztem, és láttam ezernyi
Kicsi csillag ragyogását!
Éreztem nem engedhetlek el, de szívem másfelé húz.
Lehet rossz útra térek, de az eszem mást diktál,
Mint a szívem.
Nem tudom mit tegyek,
Nem tudom merre is menjek!
Segíts, segíts, hogy jól döntsek.
Lehet megbánom ha elmegyek,
De így lesz jó ...

Piros húsz-száz ulti,
És teritett durch-marsch...
Ez a leges-legszebb
Mit e tárgyban mondhatsz...
Kezdődik a menet,
Este nyolc körül van...
Betlifogás...kontra...
Rekontra van abban...!
Az a negyven-száz is
Éppencsak, hogy megélt...
Hangos diskurálás,
Óra mutat éjfélt...
Na, még egy ...

Béke szállt szívemre,
ahogy az óriástölgyek közt
lassan, elmerengve
meleg őszi napsütésben
színes levélszőnyegen
roppanón lépkedve
sírodhoz értem, s köszönve neked,
mintha kicsit hazaérkeztem
volna... szinte irigykedtem,
ahogy ott csendben
lelked valahol távol,
messze megpihen...
Már egy évtized sincs,
s éveim száma a te ...

Ha reggel ébred a város,
Mindenki nyűgös meg álmos,
Csak a kukázók nem restek,
Ők a nappali rókák és nyestek,
Már a kukáknak java része
Átkutatva, átlesve, átnézve:
S ha valami-bármi!-potenciális érték-
Az ő mércéjük szerint persze más a mérték!
Zsákba kerül minden, ami egyszer pénzt hoz,
Ha többen is vannak: marakodva ...