Hiába is dicséritek
A szép természetet!
Az tart legföljebb veletek,
Ki rosz gombát evett.
Szegény, szegény falusiak!
S kisvárosbéliek!
Mi élünk csak valódilag,
Mi boldog pestiek!

Lakásunk fényes palota;
Mindent találni benn,
Mit a mesterség adhata,
Hogy légyen kényelem.
Selyem, rugalmas ...

Dacos leány!
Hagyd megcsókolni magad,
Hagyd átölelnem derekad.
Nap megy nap után,
S ha napjaid elhaladnak,
Maradsz magadnak.
Száraz derekad
Majd senki meg nem öleli,
Csak a koporsónak deszkája,
S halvány ajakad
Más nem csókolja, csak a sír férgei...
Gondolj reája. -
Mit érzesz,
Nem rendül ...

Magyarok királya
András, a harmadik
Szörnyü álmot látott:
Nemzete haldoklik.
Nyolc-tiz felé szakad,
Elfajzik a sarja,
Egyik a másiknak
A szemét kimarja.
Ország: csak maradék,
Amit koncnak hagytak
Idegen érdekek,
Idegen hatalmak.
Aztán felriadva
Álmából a király
Testőrséget ...

Harminc leszek lassan már,
Mit tehetek ezután?
- Ó most megkérdezlek Téged,
harmincon túl is van élet?

- Ne búsuljál gyermekem
Mert elillan a jókedvem!
Hisz az élet most kezdődik,
A kobakod hogy keményszik.

- Harmincat, ha betöltöm,
Vár még valami öröm?
Vagy felnőttként kell ...

Ha lenne pillanat, mit visszahozhatnék,
Ha lenne perc, mikor öledbe bújhatnék,
Ha lenne még óra, hogy újra csókolnál,
Ha lenne az a nap, hogy velem maradnál,
Nem kérnék többet, hisz újra boldog lennék,
Bárhová tartanál, én is veled mennék.
Téged átölelve már semmi sem fájna,
Elmúlna a rossz, s a magány ...

Felednem kéne már, hogy itt voltál velem,
S nem gondolni arra, mit jelentesz nekem.
Hisz tudom, hogy enyém már soha nem lehetsz.
Tiéd a szívem, de minek, ha nem szeretsz?!
Pedig még azt mondtad, ha nem is hiszed el,
Kulcsoddal kezemben sosem veszítlek el,
Mert szívem láncának utolsó láncszemét
A kezedbe adtam, s a ...