Cserreg a szarka, a balga!
Csőrét befogni nem tudja!
Belecserreg a világba,
hogy mindenki megtudja,

mily hangos madár a szarka,
amelynek nemcsak a farka,
hanem máshol is tarka
a testét takaró tolla!

Fészkébe gyűjt Ő mindent,
amit oda betehet,
színes gyűrűt és gyöngyöket,
hogy megtöltse a ...

A gondok súlya alatt, megrepedt a hétköznap,
az évek súlya alatt, ki gyenge vért köp majd,
egy hang az égből hajt, ó bárcsak szünne már,
látom mit látok, az élet szürreál.

A vénám tűre vár, míg vágyam ver félholtra,
hiába nézek fel, az ólomszürke égboltra.
Köd ül a rég múltra, míg ultizok a ...

Zsögödi Nagy Imre festményeit látva
csodálkozom rá a szép erdélyi világra.
Emitt egy parasztbácsi barázdált arca,
fürdik az erdélyi déli meleg napban.

Mások egy lóvontatta kordén utaznak.
Talán a mezőről hazatartanak?
Távolabb árnyképe van egy osztagnak.
Egy másik festményen éppen ...

Felbuggyan a forrás mélyéből a földnek,
A gyógyító vizek buzgón előtörnek.
Buzgón törnek elő, a forró gyógyvizek,
mint szívünk mélyéből a hazaszeret.

Zsíros a magyar föld, zöldellő mezőkön,
megtermé élelmünk, drága magyar földön.
Ezer év is eltelt, mily gazdagok voltunk,
kenyerünk megadá, sok-sok magyar ...

Megromlott a sorsunk,
mint penészes kenyér.
Mit hozhat a jövő,
van számunkra remény?

Bizony, egykor tudtuk,
hogy Istenünk magyar.
És hogy dicső múltunk
magyar Istent takar!

Erős volt ez a nép,
bízott önmagában.
Dolgozott, boldogult
a magyar hazában.

Mennyi gazdagságot,
adott ...

Ím a nyarat koronázza augusztus hava.
Királyságot hirdet nekünk, mint a korona.
Magasztos király a nyárban, benne ős erő.
Áldása, mely harmatoz ránk, gyümölcsérlelő.

Államiságunk ünnepe, legnagyobb ünnep,
Ezer éves királyságunk, megtart bennünket.
Magyaroknak koronája, népünket jelenti,
Megszentelt tárgy, jogi személy, időknek ...