Szépségre vágyva ültettek,
óvó szeretettel neveltek.
Te sok-sok árnyat adtál,
de korban előre haladtál.

Ámde a derekad megroppant,
délceg alakod megroggyant.
Szélvészek buzgón tekertek,
alaposan megnyűttek.

A gazda sorsodban határozott.
Ennek nyomán favágókat hívott.
Azok serényen munkához láttak
és rólad csak emlékek ...

Szépségre vágyva ültettek,
óvó szeretettel neveltek.
Te sok-sok árnyat adtál,
de korban előre haladtál.

Ámde a derekad megroppant,
délceg alakod megroggyant.
Szélvészek buzgón tekertek,
alaposan megnyűttek.

A gazda sorsodban határozott.
Ennek nyomán favágókat hívott.
Azok serényen munkához láttak
és rólad csak emlékek ...

Lét-emlékek…

Megfejtettem, a létem maga a gordiuszi csomó,
Bele van még kötve, sok minden, ami nem oda való…

Szólt az ember, amikor nem is kellett,
Írt levelet is, amikor nem kellett…
Sok év alatt, így-úgy lett… emlegetett.

Emlékszem én azért szép pillanatokra,
Bár, tengerparton sincs mindig halvacsora…
Fogynak, bizony a napok... az ...

A halottaink… ismeretlen ismerős? Versben és haikuban…

Vajon élek, mint ki, mindent feladott már?
Vagy, mint ki nem tudja, a halál erre jár?
Úgy élek én, mint ki, őt nagy szívvel várja?
Nem hiszem! Életnek ő nem ajándéka!

De nála van és ő borítja életre fekete leplet,
Van, ki addig sem találta életében ha, fényt keresett.

Az életben ...

Hűvösvölgy. Nagyrét. Szeptemberi nyár.
Szürke folt felett fényfelhős határ.
A kék fogyó, s növekvő. Hallgatag.
Erdő keretben ki-kisüt a nap.

Itt volt, egykor, munkásünnepeken
együtt dal, nyüzsgés, piros szerelem,
szónoklat, álom, elképzelt jövő,
játék, s szótenger: bízó, kétkedő.

Az út még ott. Csorbult kövön a ...

A múlt remények, munkák, gondok, eredmények
gyümölcsökben, virágokban jelennek meg,
adnak boldogító örömöt életünknek,
szépséget. önbesülő büszkeséget lelkünknek.

Ezek a gondolatok kavarogtak bennem,
amikor dolgoztam az ápolt kertünkben,
s végeztem a feladatom a természetben
azzal a legszorosabb egységben.

Megláttam a jövőnek ...