Feledékeny 2.





Munkanélküli segélyen élt sokáig
barátom Sándor, amikor is felvették
őt szerkesztőségünkbe gyakornoknak. Itt
a második munkanapján már felettébb

idegesnek tűnt a főszerkesztőnk, hiszen
Sándor ...

Éltem és ittam sorsomat sorsodból,
feléled sorsunk Te csodagyerek!
De föl nem éled az, amit megöltek,
eltemettek a viharvert, mostoha évek...

Az élet konokul, bitangul becsapott,
meggondolatlanul és hálátlanul elhagyott.
Csapásokat mért rád, erősen a végét,
idegsejtjeidbe töltötte halálos mérgét.

Hazátlanul egyetemi ...

Dési Huber István emlékére

Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő
a multat és a bomlott éveken
virrasztó gondokat, hitet, csalódást,
nem bírta más, csupán az értelem,

s az, bírta volna még. De megszökött a test,
szíved megállt, a festék megmeredt,
üres maradt a karton és a vászon,
kezed nem méláz már a lap ...

A munka tisztelete...


Sok dolgot tanultam apámtól, például
azt: nem lehet mindig diplomatikusan
fogalmazni, néha oda kell csapni az
asztalra, s ki kell mondani világosan,

mire gondolok. Megpróbálom elérni
amit ő: munka iránti ...

Emlékezz a korra, a háború korára
Lángba borult az ember dicső alkotása!
Elveszett ott minden, hit, remény, szerelem,
Elveszett volna tán az egész emberi nem!

Hisz őrült harcosok gázkamrába zárták,
S ha nem!-Fejüket a falhoz egyként hozzácsapták!
Útjukat mindenhol kéjvágyaik jelzik,
Pusztító könnyek a Poklot idézik!

Az ...

A hajnalcsillag fenn az égen.
Világit minden éjjen.
S te világítasz lenn a Földön.
Te vagy maga a legszigorúbb börtön,
Elragadtál, behálóztál, s szíved szívemben őrzöm.
Három gyermek szülőanyja,
oltalmazó sugallatja,
Tápláld testedből a szeretetet,
öld beléjük szíved-lelked,
s az isten is megáld ...