Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat…
Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat,
Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig,
Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít.

Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja,
Menne már aludni, jól elfáradt mára.

Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát,
Velem virrasztja át a mai ...

Óh, te Drága nagy-mellyes Bella,
Fölvinnélek a Parnasszusra!
Parnasszus? Mit nekünk!
Jobb, ha ölelkezünk.
Megdolgozlak. Légy munkám tárgya!

Kedves, a modorod igen nyers!
Ha szeretsz, légy bár hozzám decens!
Remélem csak heccelsz,
Mert nekem te kellesz!
Ölelj hát, szeress és dédelgess!
*

Nos, Bella? Megindultas vagyok,
A nyomomban is ...

Emberi faj ilyen,
Nem él békés szeretetben…
Mesés áskálódás.
Hihetetlen hangsúlyokkal,
Földöntúli buzgalommal.
*

Ember olyan önző,
Másikra irigykedni, jó…
Szeretet, békesség?
Mindenki más mocskát nézi,
Közben kertjét gereblyézi.
*

Juj, de jól művelik,
Történelemhamisítást…
Világ, nyakig sáros.
Ez a világ ...

(bokorrímes)
Ültem egy padon, szembe láng felírat lebegett,
Sors bizony, kicsit sem kényezteti el az embert…
Az enyém is ily', inkább nem tunyán… miszlikezett!
*
(sedoka)
Ragyogott a nap…
Hittem, hogy nem változhat;
Sötét lett, könnyem fakad.

A sors kétszínű,
Reményt kelt, majd elveszi,
Ad, vesz, csak játszik velem.
*
(10 ...

Hallgatni, visszatérő rímben is…

Hallgatni a csend…
Szél sincs… hová csend?

(Visszatérő rímes)
Halkan zúgnak a tavalyi tőmondatok,
Gondoltam, jó lesz tavalyi, így harcolok.

(Septolet)
Ülök,
Csendben
Ücsörgök…

Hallgatom a néma csendet…
Tőle várok ihletet.
Ábrándozok…
Jő gondolat sok-sok.
***

A csend ...

Hétköznapi pszichológia… meditáció.

Ahogy a Hold megvilágítja a fákat,
Nekem úgy kellene felismernem mákat,
Ahogy a Hold megvilágítja a fákat.
*
Így öregen, lehet,
Nem is kell már felismerés…
Hold meg csak, világít.
Szerelem szárnyán repkedtem,
Örök szerelmet reméltem.
*
Az élet értelme vajon a lét?
Vagy lét adja az élet ...