Bárányfelhők festik arcodat az égre,
melyeket a szél kerget el,
próbálok visszagondolni a szépre,
arra, hogy szerelmed ölel.

Őszi levelek táncolnak a szélben,
lassan elhagyják otthonuk csak szállnak,
beteljesedett mindaz amitől féltem,
haza többé soha nem találnak.

Tudom egyszer minden véget ...

~ Emlékezzetek arra ki itt járt egykoron,
nekem jutott a feladat én leszek ki elmondom,
ki is volt ő eme gyönyörű őzikeléptű leány,
kit útján nem kísért más csak a magány.

Egyedül érkezett ő erre a helyre,
tán azért, hogy múltját feledje.
Láthatóan menekült hosszú útján megfáradt testén,
összegyűlt piszkot lemosni állt meg ...

Vadászszerencse


Üres kézzel, lehangoltan állítottam
az otthonunkba az egyik este. Nejem
vigasztaló hangon kérdezte meg: - Mondjad,

ma sem lőttél semmit? - Jaj, dehogynem szívem...
...

Itt hagytál kedves Bátyám búcsú nélkül,
Még egy utolsó szót sem hagytál emlékül.
Sajnos nem voltunk soha jó testvérek,
Azt sem vártad meg, hogy bocsánatot kérjek.

Bocsánatot kértem volna, azért mit nem követtem el,
De Te nem küzdöttél meg a betegségeddel.
Nem ismerted meg soha az unokáimat,
Pedig Ők megszépítették volna utolsó ...

(Emlékkép, 1961–ből)

Akinek elmosódott az arca,
Kinek lába bennem él,
Kinek csengettyű volt a hangja,
Ő az, kit most szívem idézni vél.

Magas, sudár termetű lány volt,
Haja barna, szép szemű!
Tekintete sose volt zord,
Inkább játékos, vidám kellemű!

A napközi otthonban tanulás ...

Hétköznapi csodák

Hajlamosak vagyunk elsiklani a dolgok felett vakon,
a hatalmas isteni csodára várva harsogva nagy szavakon,
méltatva szentségét ha valami megfoghatatlant látunk,
valami olyant melyet magunkba nézve nem találtunk.

Pedig elég volna néha körbe nézni nyitott szemmel,
máris találkozhatnánk néhány hétköznapi ...