Ha lehunyod a szemed és csendben emlékezel,
Életed könyvében sorokat keresel.
Beleszülettél egy beláthatatlan óriás világba,
Csak mesevilág volt gyermekkorod csodát váró álma.

Mint tapasztalt szélmalom vívtad meg harcodat,
Bölcs voltál, s hitted: önmagad irányítod sorsodat.
Alkottál, teremtettél, jót és rosszat tettél,
Jártál a ...

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ ...

Szólítlak, s tudom hallod,
még ha elfordítod arcod
is látom a mosolyt,
mely a szád szélén bujdokol.

Így szeretlek, mikor nevetni látlak,
mint hajlékony nádnak
a szélben a tó adta oltalom,
nekem úgy vagy Te otthonom.

A kedvem nem találom,
ha nem vagy itt, csak várom
a percet, miért reszket ...

Drága szülém Dadám, mennyire hiányzol.
Olyan nagyon imádlak! Tán, mert öregszem?
Látni foglak mielőbb, mert bízom benne.
Remélem látlak még, ugye Szülőföldem?

Hiszen rövidesen már hatvanöt leszek.
Édes, kedves, származásomnak kegyhelye,
Anyámnak altató bölcsője, és nekem.
Csodás életem útja innen indult el.

Drága Dadám, mennyire hiányzol,
Testestől-lelkestől, - mert öregszem?
Meglátogatlak majd mielőbb,
Hisz' rövidesen hatvanöt leszek.
Ugye láthatlak még Szülőföldem?
Édes, kedves, származásom kegyhelye,
Anyámnak s nekem, altató bölcsője.

Lehet innen visznek el fehér kabátban,
Addig nyugodtan fekszem és a holnapom várom.
S csak egy kiáltás zúzza ketté ábrándom.
A tisztára mosott padló sem látszik a lábnyomom.

Mert én jól vagyok nagyon is jól.
A kórházi ágyába süppedve Karesz csak dalol.
Azt nem tudom hogy mit miért,
De látom, hogy lelkem ócska testemből ...