Makulátlanul szűz-fehér a táj, olyan elkápráztató…
De a vakítóan fehér hó, akár vakságot okozó!
Majd, az öklömnyi hókristályok pilinckáznak a földre,
És ott fehér-bársony takaróként néznek fel, az égre…
*
A zúgó hideg
Köpeny alatt, csak durmol
Alvásra sarkall.
*
Nyári ruhában,
Papír talpú bakancsban…
Ők, ...

Ma Karácsonykor, beköszöntött a tél
Kissé havas a táj, hidegről regél.
Reggel úgy ébredtem, hogy vágytam egy kis havat,
Mára kellett ez, mint este majd, egy jó falat.

Majd ma este angyalka repül sebesen
És oly’ sok a dolga, hogy muszáj; siessen…
Jézuska küldte ajándékokkal a szeretetet
Hoz jó nagy adagot, csukjátok be most, ...

A téli hideg szélről, eredeti Baso féle stílusú tankában írt a szerzőpáros…

Ágak, csak nyögnek,
Hideg szél hajlítgatja.
Utolsó levél...
Fázik faágon csüngve,
Égfénytől messze szökve.
*
Erdőben egy fa
Kis görbe! Szél zilálja...
Búsulva fázik...
Reszket a bokor szélben,
Kemény, jéghideg télben.
*
A vaduló szél
Rezgő ...

Hűvösvölgy. Nagyrét. Szeptemberi nyár.
Szürke folt felett fényfelhős határ.
A kék fogyó, s növekvő. Hallgatag.
Erdő keretben ki-kisüt a nap.

Itt volt, egykor, munkásünnepeken
együtt dal, nyüzsgés, piros szerelem,
szónoklat, álom, elképzelt jövő,
játék, s szótenger: bízó, kétkedő.

Az út még ott. Csorbult kövön a ...

Versben és apevában elmélkedett a szerzőpáros…

Több zsebórám van, mind ketyeg, órás kezeli,
Ha van a tömegben is, akkor az unottan figyeli…
Bár látni, kapkodnak, igyekeznek időt megfogni…
*
Idővonat a
Kulcsa mindennek, a perc!
Nap is így ébred.
*
A
Megélt
Perc kulcsa
Az életnek.
Így éld életed!
*
Idő csak megy tovább, ...

Még érzem..

Forró lehelletét ajkam közt,
Remegőn hozzám tapadva.
Még, érzem vágya feszületének
vérét..gondolatomban ragadva.
S míg érzem pillanatnak ízét
e zavarban, mikor a szív megáll.
Mìg mindez, a mélyből lendít magasba..
S velem száll Szerelem..
Még érzem.

2017.11.23