Ha távol tavasz télbe jön:
szikrás szőnyeg hógyönyörön,
varázsszőnyeg, mely szállni kész,
lángot gyújtó szépség, merész.

Olykor egy vers is épp ilyen,
hirtelen tájként, szívemen.
A csend csengőket szerteszór,
s felébredt hó dalol, dalol..

Lehet, nem lesz több tavaszom,
de most a hódalt hallgatom,
valót, mi nincs, nincset, mi ...

Felhők csókjai közt szállva,
A pillanatnak élve s az életet csodálva
Angyali csókját ízlelve,
hirtelen száz gondolat hasogat szívemben

Mi lesz ha majd el dob örökre?
Mi lesz ha nevetve köp majd a szemembe ?
S eközben a sötétség mardossa testem,
hogy mi van kint el is felejtem.

Éles hang hasít a ...

Találkoztam idegennel, ki állította,
Én még nem éltem.
Megkérdeztem barátomat, ő úgy véli, élek-e még
De ő nem látott meg.

Lefeküdtem ágyamra s államig húztam a hűs, közömbös lepelt
Mely gyáván ringat s befed, de idegen nem hitte el.
Nekem barátaim a lepkék,
Ha néhanapján berepülnek az ablakon át.
A párnám mintáit úgy ismerem, mint a ...

És ím…

Hamis próféták jöttek,
csillagokon taposva hirdették:
- Eljött a pillanat!

Kerekasztal lakktükrében mosolygott,
ideák leple mögé bújt, idegen akarat:
- Miénk lesz a szép új világ!
És ím…
…az övék ...

A zöld bogáncsok ingó Bábel tornyok.
Ellobban, múlttá, lila láng, remény.
Tört ágcsonkokkal megsebesült erdő.
Felhődarabkák a kék mezején.

Alszik a nyár. Vállat rándít az álma,
s könnycseppeken könyörgő fényt kiolt,
míg intő tűz fut közeledő égen.
Menekülőket perzsel meg a gond.

Afrika úszik, nagy hajóként, vérben.
Hajnal, ...

Jó e tóban megfürödni,
vízzel, s tájjal eggyé lenni,
e sok szépségnek örülni,
a mindennapokat feledni,

e tiszta vízben nagyot úszni,
semmi rosszra nem gondolni,
a pillanatoknak örülni,
a Természetet szeretni.

Miközben ezeket gondolom,
fény táncol a hullámokon.
Szelíd napfény járja a tavon,
majd ...