Rettegtünk az orosz (szigorlat)
vizsgától a főiskolán, aki
csak tehette még az utolsó
pillanatokban is magolt, én bármit

megadtam ...

Pillanat, mely letepert némán.
Aztán amilyen gyorsan jött,
Máris elrohant.
Nem búcsúzott.

Csak engem elhagyott,
de magából
valamit itt hagyott.

Szeged, 2012.február16.

Hangosan csörömpölő ágy-rohanás
áradatban hömpölygő nem-lét,
gomolyogva lemerül a volt- lét.
Az idő lélegzik titokzatosan,
csak fehér takaró, nincs űzött vad,
tompul a fény, árny lesz belőle csupán,
egy új csillagfény csillámló talány.
Ott, ahova nem jut el az értelem,
ahol a lélek szabad szárnyra kel,
fakuló árny-ország ...

JOLÁN!
Nem e név a legkülönösebb talán,
de ki e nevet viseli,
egészen jól áll neki.

Jolán, Jolánka, Joli, Jolika, Jolka, Jolcsi,
mindegy, hogy hogyan mondjuk ki,
e néhány betű olyan dallamosan búg,
mint mikor a templom harangja zúg.

A harang zúgása az emberek szívét megremegteti,
tekintetüket a magasba emeli.
Valami ...

Vendégségben

Illedelmes vasárnapon
teát ittam vendégségben,
merengve a lucskos havon
ücsörögtem szép szerényen.

Egyszercsak egy nagyobbacska
rojtosfülű kandúrmacska
rámvillantja tüzes szemét,
alig állom tekintetét!

Következő pillanatban
- semmi cécó – ölbepattan,
nem kéri ...

Kesergő vers Robinak

Messze vagy már, édes Robi, itthagytál egy veremben,
Agyonrágott emlékmorzsák zörögnek a szívemben.
Milyen volt, ha véletlenül szemsugarad rámtalált?
Napokig csak abból éltem,
Menny kapuját látni véltem,
S szemérmetlen áhitattal, mohón vártam a csodát.

Milyen most, hogy nem is látlak, kinek panaszolhatom?
Itt ...