Másokban keresem mindazt amit benned szerettem,
másokban látom azt amit benned kerestem.
Mások szemében keresem a boldogságot,
mások tekintetében égve szövögetek álmot.

Másokban keresem mindazt ami te voltál,
másoktól várom azt amit te mondtál.
Másokban látom kik hasonlítanak rád,
szemem mindenkiben csak téged lát.

Téged kereslek ...

Tudod az orvosok azt mondták nekem,
hogy soha nem lehetsz már velem.
Azt mondták hagyjalak békében elmenni,
ne reménykedjek, próbáljak inkább feledni.

De én nem hiszek nekik,
tudom jól csak a dolgukat teszik.
De én még nem adtam fel a reményt,
hiába mondják: Nem menthetjük meg szegényt.

Szerintem te csak alszol,
lelked még belül ...

Az élet egy szemvillanás,
egy lélegzet, egy szívdobbanás,
egy sóhaj, egy álom,
egy pillanat most már látom.

Az élet egy kis patak,
csendben sebesen szalad,
ám néha a nyakadba szakad,
néha sötét völgyekben halad.

Budapest. 2007.03.25.

A fájdalom tengerének habjai nyaldossák magányos szívem partjait,
és a fájdalomtól elborult elmém, próbálja megőrizni megmaradt álmait.
Lelkemet millió apró tűként szurkálja a magány kegyetlen érzése,
és úgy érzem talán soha nem kapok választ néhány kérdésre.

Szavaim elenyésznek a semmibe, csak süket fülekre találnak,
mégis én ...

Ellopták tőlünk a szép napokat,
mikor együtt nevettünk nagyokat,
mikor nem árthatott még semmi,
minden pillanatban boldogok tudtunk lenni.

Ellopták tőlünk a szép napokat,
együtt töltött boldog pillanatokat.
Nem fogadom el, hogy csupán ennyi,
az idő fordult, nem maradt ...

Mint víz a partot,
mint csend a hangod,
mint felhők az eget,
én téged úgy öleltelek.

Nyomot hagytál bennem,
mint víz a tűzben,
mint szivárvány az égen,
lelkembe festetted szépen.

Édes álmaid, mint szűz hó,
végtelen hegyek ormain leolvadó,
csendes patak partján odafenn,
hol ember fia még nem járhatott ...