Mit ér...

Bánat nyom és kín sebez,
mikor elszakad tőlem kezed,
s lelked a múltba réved
onnan várod a fényt,
pedig az már elveszett...
mit ér a szív, ha most beteg
a múltnak árnya nem gyógyír,
nem gyógyító kenet...csak lánc,
rozsdás bilincs, mely leköti lelkedet...
elfutnak a pillanatok ...

Búcsú pillanat ez most.
Drága jó Nagymamát Charon ladikja
Viszi már Styx vizén a sötét Hádészba.
Óh, hányszor hurcolta kezébe lámpáját,
Míg fáradtan vonszolva csoszogta fájdalmát!
Ilyenkor elnéztem, s nem hittem sosem,
Hogy jön még oly idő, amikor elvesztem.
Félhomályos szobájában ...

Én egy őszinte, igaz emberre vágytam,
Hittem, hogy tebenned végre megtaláltam.
Fürödtem két szemednek bársony melegében,
Éreztem a szerelmet minden ölelésben.

Vágytalak szeretni tisztán és piszkosul,
Mint vulkán ha kitör, tüzesen, oly vadul.
Gondoltam, most szabad, repülni lehet,
Elhittem, miénk a boldogságsziget.

Ám jött egy ...

Mindig tartottam,hogy eljön az a nap
Egyenként állunk
A jövőnkkel a kezünkben
A sok álommal és tervekkel
Mindig tudtam ,éveken át
Hogy lesz nevetés,lesz könnyezés
De sosem gondoltam . hogy elmegyek
Annyi fájdalommal együtt
És oly nehéz búcsút venni
De a tegnapok elmúltak
Nekünk tovább kell lépnünk
Hálás vagyok a

Olvasták: 766

Búcsúzás,