Van egy soha napján sem oldódó zár,
mi vár még rám,
Valahol,
bár nem kár érte távoli utakon járnom,
Lelkem tengerének végtelen mélységére találnom,
Lábamon sekély partokon megállok,
s a csillagok csarnokába szállok.

Csillagok csarnoka,
hol a fellegek zsarnoka bal sorsra ítélve,
Halovány gondolataim tovatűntek, ...

Kéjes éjjeleken át hallgatom gondolataim hadát,
Fénylő csillagokra tekintve a suttogó szelek dallamát.
\'Eljövök ÉN érted, szívedbe zárom mit indítékom enged.\'
Piruló pillanatok terelnek messze fellegembe,
S e lángra lobbanó örökkévalóságnál szebbet,
Nem talál már az ember, s ha lüktető lélegzetek nyelnek ...

Hová tűnt az igaznak hitt boldogság?
Boldogság volt-e, vagy álnok hazugság?
Mitől válik keserűvé az édes pillanat?
Miért tud fájni, ha érzed, becsaptak?

Ki tudja mit tartogat számodra az élet,
Ki sosem volt boldog érdemel-e szépet?
Elrepül feletted vágyad kék madara,
Bezárul előtted egy kalitka ...

Felejthetetlen idők - gyermekévek,
Merre vagytok, tőlem hová tüntetek.
Ti maradandó élmény dús percek,
El, nem ködösíthető jó emlékek.

Tovarepültetek már, tudom sajnos,
Utolérni benneteket már bajos.
Ó, jöjjetek vissza, halljátok szavam,
Hogy véletek vigasztalhassam magam.

Magamhoz ölelnélek benneteket,
Rabul ejteném ...

A tegnap furcsa illatát szívom magamba,
Keserű hiányos ízt érzek a számban.
A hiányérzet minden érzékem kiélezi,
A testem újra szeretni akar de a lelkem nem engedi.

Szeretnék szeretni, hogy érezzék mennyit érek.
Mégsem tudom pontosan, hogy merre lépjek,
A beton túl kemény az aszfalt pedig izzik,
Lassan mindent ez borít és csak a szívemen ...

Ritkán szerettek úgy, hogy jó volt nekem,
ha igaz voltam egy kapcsolatban,
a másik nem tartott lépést velem,
lemaradt, s újra magamra maradtam.

Testben nem, csak lélekben hagytak el,
volt múltunk, jelenünk s talán jövőnk,
tudtam nemsokára búcsúzni kell,
már voltak felettünk sötét felhők.

És most vagyunk mi ketten, ...