Kínzó a tudat, hogy nem lehetsz velem.
Várom a percet, hogy megfogd két kezem.
Dobogó szívemet kezedbe helyezem,
melyben örökké ég a perzselő szerelem

Már hát Ámelim elviszed
Fellengőn repeső jádzi reményemet?
Már hát elviszed e soha
Bé nem forradozó szív kiszakadt felét,
Már hát elviszed, elviszed
Édes mindenemet, mert magad itt hagyol.
S itt hagysz hát, ha nem álom ez,
Mellyet képzeletem féltibe rajzola.
Óh, e' nem lehet az, mivel
Még álmomba is e színleni ...

Hagyd el, Ilma, a szerelemes
Csillagot hordoz a szemében:
Annak nincs sötét s homály,
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.
Menj, mig itt mulat a szerelem,
S régi kinjait elenyelgem,
Keltsd föl a kis csalogányt,
Hogy, mig senki nincsen ...

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér

Tegnap éjjel nem tudtam aludni,
Mert tudom mindennek vége köztünk.
Már nem vagyok szomorú,
Mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt!
És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben,
Boldogan fogok rád mosolyogni,
És majd eszembe jut,
Hogyan hevertünk a fák alatt,
Miközben megtanultunk ...

Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Őrült szerelemmel!...