Új és új arcokon, keresem a régi barátok mosolyát
Pompázó kerteken, elhervadt virágok egykori illatát

S int a titkos Ismeretlen gyermekek csodák nyelvén
Dohosodó kapualjak ódon boltívén
A selyem tavaszban a lélegző réteken
Kéri szívem életem

Elcsukló szavakban, keresem a hangtalan mondatok igazát
Templomok lépcsőjén, kutatom elkopott ...

Az én babám patikus,
ellenfele bacilus,
mindenre van gyógyszere.

Ismeri a receptet,
orvosságot keverget,
van sok bevált módszere.

Kiváltom a receptet,
az van rajta, szeretlek,
csókoljál meg ezerszer!

Piros szív a pecsétem,
ha őt látom, remélem
nem forr tán a vérem fel.

Mert a szívem úgy dobog,
máris ha rá ...

Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.

Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.

Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.

Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.

S hogy volt-e Csillag?
Az is titok.
S ...

Ígértem, múltkor, hogy meglátogatlak, -
s csak ünnepekkor írtam levelet,
helyette, de, lelkem mélyén, a szándék
ott volt. Ígéret hamis nem lehet, -
nálam. A "jobb későn, mint soha" mondás
(bár egy kicsit hibádzik valahol)
most előugrik tegnapi homályból,
s egy megírt vers máris feléd lohol.
A lég liheg a túlfűtött melegtől,
s én is ...

A szülők kártyáztak a rokonokkal.
Dióvirág hullt: érdekes lelet, -
mind-mind olyan, mint az elpusztult hernyó.
Levélen fény árnnyal incselkedett.
Azt kérdezed: érdekelt-e a kártya?
Kártyázás nem, de a kártyák igen:
a koma, ki melegedett a tűznél,
télben, s tavaszhölgy, virágszerelem,
nyárban érett nő, ...

Húsvét felé megy a táj. A magasban
siető kék, a felhő elmarad,
majd újra indul, hirtelen harangszó
kileng, lehull, mint annyi szívhez hajló,
halandó pillanat.

A tisztaság fáj, mivel télből jöttek
szeme homályhoz, sötéthez szokott,
s most barna, zöld rügyek mind fényben élnek,
s a vizek ajkán színezüst ígéret,
mely eddig ...