Mikor tél pakol, mit visz el, s a tavasz
mint érkezik meg? Annyi éven át
figyeltem, mégis, máig ismeretlen
a búcsúzó és érkező világ.

Az évszakváltás furcsa, paradoxon!
Semmit sem rejt, de titka ottmarad
nyíló kapukban, könnycsepp mosolyokban:
elbúcsúzó, s érkező önmagad.

A tél, ha rám szól, hogy írjam a verset,
nem árulja el: ...

Az Elvtelennek van a legtöbb elve:
bő zsebeiben egész készlete.
Istene? Önmagát, hasznát imádja.
Érdek-vallás szerelemgyereke.

Az Elvtelen, mikor fordul a kocka,
hangoskodik: - Mindig ezt mondtam én!
Múlt tettekről hallgat, mint az a fűben..,
s bájolog Janus-arcú költemény.

Az Elvtelen alatt üres a ...

Szerelem teli vággyal, vad szemekkel,
meglehet teátrális mozdulattal
nyújtom kedvesem kezébe a gyógyszert
villanyoltás előtt, mit indulattal

fogad. – Apa, miféle orvosságot
akarsz lenyeletni velem? – Hoppá, hát
amit fejfájás ellen szedsz. – Sajnálom,
de nem is fáj a fejem. – Óh, lá, lá,

akkor ...

Szerelem, szeretet
szent mannával etet.
Csodás ízzel éltet!
Óh, mily szép az élet.
mely ily mannával etet!

Jön az álom
pille szárnyon.
Nyugton alszom
édes álom.
Boldogságom
az én álmom.

Velem alszik a hitvesi ágyon,
az Ő szemére is jő szép álom.
Kéz a kézben közös úton járunk.
Virágos réten teljesül a vágyunk.
Tanúja a hitvesi ágyunk.
Álomszép szerelem a közös álmunk.

Sok álom, együtt. Egyik vad, kegyetlen,
sebző álom, rossz eszme-szerelemben.
Másik gyógyítana, mikor a Bánat
szorít magához kis, fájó hazákat.
Múlt, robbanások. Felsüvítő bombák
házikónkat nagy hirtelen lebontják,
s tágas kerti diófánknak is vége.
(Mi volt a kedves, árnyas lombok vétke?
Nem érthettem ...