Házunk előtt csavart fűzfák ágai,
próbálnak a napsugárral játszani;
hajladoznak, zizegnek és zenélnek,
halk neszekkel sustorognak a szélnek.
Ölelkeznek fűzfaágak szorosan,
lentről nézve, két fának egy lombja van;

összefonódnak ágaik - mint kezek -
együtt akarnak maradni, míg lehet.
Villanykábelt zavarta a fa lombja,
ezért ...

Mikor az élet, mérgező levegővétel,
S a perc, csak vánszorgó kín,
Felemészt a bűntelen kétely,
Soraim végén, vért hint minden rím!

Mikor a jelen sem kecsegtet,
S gonosz lelkek gyűlölete kísért,
Érzem rossz akaratát, üvegszilánk szeleknek,
Soraim végén hordom, lelkem összetört hitét.

Mikor talpnyalók korbácsütéseit ...

Szonett 14.

Keresem, hívom magamhoz szüntelen.
Reggeli napfény magához csalogat,
elhiteti: jöhet még szép pillanat,
lesz jövő-képem, nem lesz reménytelen.

Néha álmatlan, gyászossá vált éjjelen
örök-álomra vágyom. Nem hívogat
szép élet, csak a fájdalom szólogat,
bár szívem szerelme rég a végtelen.

...

Akár csak egy szóért epedek tőle,
Arcom lábtörlőnek vígan tartanám,
Így megalázkodni nem. Előtte...
Mivel tudom, kínos átok ez rám.
Látása kínálkozóvá tesz engem,
Azon gondolkodom, arca mögött -
amit évekig néznék szüntelen -
mi van rólam, mit ítél fejem fölött.
Nem szex ez, nem szerelem, ...