(Már nincsenek titkaim...)


Miért is írok én verseket? - kérdezem
önmagamtól szüntelen. Elképzelem,
mi lenne, ha most félretenném a pennám...
De, feleszmélek, már ...

Szív, te ocsmány mocskos állat!
Hogy gyűlöllek, hogy utállak!

Szív, te szerelmnek olcsó szajhája,
vak gyűlöletnek éjsötét forrása!

Szív, te szeretetnek tündöklő virága,
egy hamis reménynek utolsó bástyája!

Szív nélkül az ember érzéketlen, halott,
kitépnélek téged, de túl gyáva ...

Te választottál, szeretni engem,
Ki vajon mivel, érdemeltem?
Mit adhatok én neked?
Kedves szó, és szeretet.
Végtelen hódolat, hála,
Mit adnak érte a világba?
Azt tudtam, rögtön rólad,
Te is a szeretet, éhezője vagy.
Korán foglyul, rabul, estél,
Kit nem nagyon, ...

Az életemet végigkísérte a remény
és a rettegés, merthogy későn eszméltem fel,
végtére egyazon tőről fakadnak. Szerény
...