Ha szállni tudnék,
akkor sem repülnék,
félek a mélységtől,
félek a magastól.
Az óriáskeréken
kis híján eltörtem
testvérem kezét,
szempilláim feszítővassal sem
szedhetted volna szét,
de,
ha lélekben emelkedek
a magasba,
alattam látom a falumat,
olyan amilyen,
de
nekem szép,
mert
az enyém.
Aztán ...

Egy ember ki két malomban hajtotta kerekét,
ki két felé húzatta megkopott öreg szekerét.
Kinek a megszokott, monoton furcsa rend,
már nem elég szép, már nem elég szent...

Ezért hát Ámor nyilasát egy táncra fel kérte,
lelkét zálogba adta érte, ám neki megérte...
Immáron haza két család, két asszony várta,
hosszú éveken át ...

Egy valaki volt ki igazán szeretett,
ki miattad sokat szenvedett.
De te nem tudtad ezt értékelni,
az életedet szebbé tenni.
Megszoktad s elfogadtad a rosszat,
lemondtál már arról, hogy találhatsz még jobbat.

Olykor a szeretet önmagába fordul.
egy apró érzelem túl csordul,
esendő lelkünkbe mar orvul,
elménk rossz irányba mozdul.
Egy szép emlék fakul, torzul,
a fájó szív szeretetért koldul,
olykor az esemény felgyorsul,
a szív hangjával szembe fordul.
Megvetést szül olykor ...

Nehéz idők járnak feléjük, s ők békét nem találnak,
százezrek várnak s várnak, most sorba hiába állnak.

Mert munka nincs, sem a kis vidéki házon már kilincs...
A család mely igazi kincs, most karján kattanó bilincs.

Csupán egy hétköznapi ember, sok sok szeretettel,
vörös ez a November, mely végez a ...