Oly sok éve eltűntél hirtelen
a vén Duna is feljajdult,
partjánál már rég nem ülsz réveteg
szíved sem dobog, elcsitult.

Érintetlen tollad érted kiállt
fehér papír az asztalon,
hiányodtól elnémult a világ
mozdulatlan, rég parlagon.

Áldott legyen kezed és szép lelked
csodálnak fent az angyalok,
hát ...

Irodalom? Olykor furcsa vadon.
Látsz előugró indiánokat.
Kiáltásuk harcias posztmodern,
s olvasójuk, ha olvas, - áldozat.

Billeg félig jobb, félig bal legény.
Valót, ha lel, hasznára írja át.
Divolinázik, felültet, s leül.
Várja saját személyi kultuszát.

Ez is jelen táj: Wass-korszakbeli
(aranykor csupán annak, aki lop).
Fél-népies ...

Utáld a romákat,
gyűlöld a zsidókat,
s közben imádd Istent, -
szereti a jókat!

"Ne lopj!" - szól az Írás..
Kövesd a még jobbat:
nézz el, elnézően,
mikor, ott fent, lopnak!

Hirdesd, csoda Éden
volt egykor e tájon:
angyalok őrizte
Nagy-Magyarországon!

Nem volt akkor koldus,
nem voltak szegények, -
s mint perdültek ...

A róka és a csirke esete (mesesarok)

Róka koma bajuszán egy jót sodor, az a vörös mindig külön kóborol.
Becserkészi, hízelgéssel ráveszi, kerítés alatt a résen bújjon ki.
Jöjj közelebb, itt kint édesebb a fű,- a baromfi mindent elhisz: tyúkeszű!
És a csirke hallgatta az éneket, őt dicsérték, róla mondtak szépeket!

Táncba hívták, és ő ...

Agyamban mesék világa-
Témái jönnek papírra.
Sétabotjuk az én tollam.
Minden szó onnan útban.

A fehér papírra röppen.
Nemcsak hétfőn, nemcsak kedden,
hanem bármely ihletett percben,
a szívemben megszületetten.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. március 21.

Dalszöveg, Etyepetye manó belépője a Manóföldi történet c. mesejátékban, az utolsó sort a közönség Etyepetyével együtt énekli.

Akárkivel nem etyepetyézek!
Halljátok e dalt, s majd nagyot néztek,
mert ilyet eddig, kicsik és nagyok,
sohasem-hahaha-halottatok!

(belekezd a dalba)

Lalika nyargalt lila lovon,
s lóhátról puff lett!, - s hozzá ...